„Tojásfej” és „Homokóra”: Marilyn Monroe és Arthur Miller valószínűtlen és tragikus kapcsolata
2021. május 11. 15:35 Szabó Orsolya Zsuzsanna
Tojásfej és Homokóra
A Monroe–DiMaggio-házasság felbomlása után Marilyn New York-ba ment színészetet tanulni, ahol újra felvette a személyes kapcsolatot Millerrel – s innentől már nem volt visszaút.
Bár az írót minden bizonnyal vonzotta a kemény, intellektuális New York-i művészvilág ellentétét képező hollywoodi könnyedség, elmondása szerint elsősorban a komoly, küszködő embert szerette meg az őt soha nem tapasztalt gyengédséggel elárasztó színésznőben, aki egyrészt pont ahhoz az értelmiségi világhoz szeretett volna közelebb kerülni, melyet Miller épp kissé hátrahagyott, másrészt stabilitást, már-már atyai támaszt is keresett a drámaíróban.
A közeli ismerősök szerint kezdetben hatalmas volt a szerelem annak ellenére is, hogy a média és a közönség elutasítóan reagált a kapcsolatra. A sajtó gúnyolódva „Tojásfej” (a baloldali értelmiségi, Miller) és „Homokóra” (a mainstream szexszimbólum, Monroe) kapcsolatáról írt, hangsúlyozva ezzel, mennyire különböző világból jöttek.
Mindennek ellenére Miller 1956 nyarán elvált Mary Slatterytől, és június végén a New York állambeli White Plainsben feleségül vette Monroe-t. A polgári házasságkötésen csakúgy, mint a július 1-jei tradicionális zsidó esküvőn, mindössze néhány barát és családtag vett részt.
A házasság első szakasza rendkívül boldog volt: a friss házaspár New York-ba költözött, s míg Miller végre fel tudott oldódni felesége szeretetteljes törődésében, és élvezte szellemes, értelmes, egyszersmind humoros stílusát, melyet csak kevesen ismerhettek meg rajta kívül, Monroe úgy érezte, férje mélyen megérti őt, s – saját szavaival élve – úgy bízhat benne, „ahogy magában bízik.”
Az első problémák azonban viszonylag hamar, A herceg és a táncosnő című film forgatásán jelentkeztek. A fim rendezője és másik főszereplője, Laurence Olivier üresfejű sztárocskának tartotta a színésznőt, aki sokszor elkésett a felvételekről, és a forgatókönyv elsajátításában sem jeleskedett (Monroe híresen nehezen jegyezte meg a karakterei szövegét), s számos alkalommal nyilvánosan megalázta Marilynt.
A színésznőt, aki hányattatott gyermekkorából fakadóan egész életében attól félt, hogy csalódást okoz valakinek, mérhetetlen szorongás töltötte el, s úgy érezte, férje nem áll ki mellette eléggé Olivier-vel szemben. Ráadásul ebben az időszakban Monroe ráakadt egy naplóbejegyzésre, amelyben férje azt jegyezte fel róla, hogy csalódott benne, és hogy szégyent hozott rá a barátai előtt.
Ezeket a feszültségeket azonban még sikerült elsimítaniuk, s így 1957-ben házasságuk legboldogabb nyarát töltötték együtt Long Islanden. A színésznő néhány éve nyilvánosságra hozott naplótöredékeiből egyértelműen kiderül az is, hogy az irodalom szellemi és érzelmi szempontból is életének szerves része volt, s örömmel töltötte el, hogy ebben az időszakban házassága révén a kortárs irodalmi életbe is betekintést nyerhetett.
Arthur Millerrel Monroe ráadásul megtalálta azt a családot, amelyre annyira vágyott, férje gyermekei ugyanis nagyon szerették a színésznőt, s mindenki azt remélte, a család hamarosan tovább növekszik majd. Ez a remény azonban hamar szertefoszlott: Marilyn kétszer is elvetélt, ami rendkívüli feszültséget okozott kapcsolatukban.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
