Több évtizedig eltarthat a londoni parlament omladozó épületének felújítása
2026. május 15. 10:08
Akár közel negyvenmilliárd fontba és hatvan évbe is kerülhet a brit törvényhozás omladozó, tűz- és balesetveszélyes otthona, a londoni Westminster-palota teljes körű felújítása, amennyiben a parlamenti képviselők nem egyeznek bele az épület ideiglenes kiürítésébe – derül ki a The Art Newspaper brit művészeti szaklap elemzéséből. Bár a parlamenti albizottság 2030-ig adott időt a döntésre, építészeti szakértők arra figyelmeztetnek, hogy az egyre súlyosbodó infrastrukturális válság és a heti 1,5 millió fontos karbantartási költségek miatt a halogatás a nemzeti szimbólum katasztrófájához vezethet.
A brit parlament jövőjét meghatározó „Helyreállítás és Megújítás” bizottság két kidolgozott, költségvetéssel ellátott javaslatot terjesztett elő az épületegyüttes megmentésére, amelyeket a Képviselőház a hetekben vitat meg. Az első, a "Teljes Kiürítés" elnevezésű terv értelmében az alsó- és felsőház a munkálatok idejére teljesen új helyszínre költözne. Ennek költsége – az inflációt és a kockázatokat belekalkulálva – 11,1 és 15,76 milliárd font közé tehető, 24 éves kivitelezési idővel.
A második, úgynevezett "Fokozott Karbantartás és Fejlesztés Plusz" forgatókönyv alapján a Lordok Háza ideiglenesen kiköltözne, de a képviselők a palotában maradnának, és a felújítás az ő napi munkájukkal párhuzamosan zajlana. Ez utóbbi, jóval lassabb opció költségeit 19,5 és 39,2 milliárd font közé becsülik, és a munkálatok legkorábban 2086-ra fejeződnének be. Jack Pringle, a Brit Királyi Építészeti Intézet kuratóriumának elnöke szerint a választás egyértelmű: a teljes kiürítéssel 10-24 milliárd fontot és harminc évet lehetne megspórolni, ezért a döntés nem halasztható 2030-ig.
Bár a Temze árteréből visszahódított területen Charles Barry építész által az 1840-es években épített, három fennmaradt középkori épületet (köztük a 929 éves Westminster Hallt) is magába foglaló, 16 futballpálya méretű betonalapozás a próbafúrások szerint teljesen stabil, az épület szolgáltatói infrastruktúrája az összeomlás szélén áll.
A palota alagsori, szűk folyosóin az egymást követő generációk által telepített, mintegy egyméteres vastagságban futó, elavult kábelek és csővezetékek élet- és tűzveszélyes hálózatot alkotnak. Húszezer voltos elektromos kábelek futnak a gőzfűtési rendszerek mellett, és a legújabb tűzvédelmi vízpermetezők közvetlenül a gázvezetékeken helyezkednek el. Az azbeszttel és gázbetonnal szennyezett épületből ráadásul nagyrészt hiányzik az akadálymentesítés, és a fűtési és csatornázási rendszer is állandó javításra szorul.
A Westminster-palota – a Big Benként ismert Elizabeth-toronnyal és a neogótikus homlokzattal – az Egyesült Királyság történelmének és modern demokráciájának globális szimbóluma. Az UNESCO világörökségi listáján is szereplő épületegyüttes restaurálása nemcsak a kőfaragó- és faműves mesterségek újjáélesztésére, hanem a középkori gótika és a 19. századi historizmus esztétikájának megőrzésére is irányul.
A brit törvényhozóknak – Nick Smith albizottsági elnök megfogalmazásában mint a "történelmi épület őrzőinek" – azonban a ceremoniális funkciók (például a királyi temetések vagy a parlament ünnepélyes megnyitója) fenntartása mellett kell megtalálniuk az egyensúlyt a hagyományőrzés, a biztonság és a racionális költséggazdálkodás között egy olyan projektben, amely léptékét tekintve még a párizsi Notre-Dame újjáépítését is meghaladja.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
