Több 1956-os emigráns magyar tudós is a világhírnévig vitte

2016. szeptember 14. 16:13

Térdig vérben

Dr. Bács István, Érd alpolgármestere köszöntőjét követően a Magyar Földrajzi Társaság elnöke, Dr. Gábris Gyula kifejtette, 1956-ban a magyarok lelki világában következett be jelentős átalakulás, amely csak nagy sorsfordulókhoz kapcsolható, majd átadták Dr. Szilassi Péter egyetemi docensnek a Magyar Földrajzi Társaság és Érd város önkormányzata által 1991-ben alapított Teleki Sámuel-érmet.

Dr. Stencinger Norbert, a Vörösmarty Gimnázium tanára az 1956-os forradalom és szabadságharc érdi eseményeiről tartott előadást. Elmondta, Mátyási István fényképezőgépével járta Érdet a forradalom idején, Dr. Urbán Lászlónak pedig sikerült ezeket a fényképeket feldolgozni és publikálni. A fényképek bizonyos fokig alátámasztották a történész eddigi kutatásait. Az események híre október 23-i eseményeket követően nagyon gyorsan megérkezett Érdre, mindenki izgatottan várta a további híreket. Október 24-én sokan érden ragadtak, az utakon tankok vonultak, és ehhez a naphoz köthető az első tragédia: Ifj. Bojó Simon, miután a pékségekből összegyűjtötte a kenyeret, igyekezett elszállítani a különböző boltokba. Amikor két tank között megpróbált átbújni a szekerével, a harckocsik felborították járművét, ő pedig november 4-én belehalt a balesetben szerzett sérüléseibe. A helyiek hamarosan barikádokat emeltek, amelyeket a szovjetek is nyugodtan fogadtak, ám valaki (szinte bizonyosan nem érdi személy) egyszer csak rálőtt az egyik tankra, amelyre válaszul a szovjetek azonnal kilőtték a barikádokat, és az emberek feje fölé tüzeltek. Egy 19 éves fiú, Firtelmeister Sándor a sajnálatos események következtében vesztette életét.

A városban Reidinger Tibor hozta létra a Nemzetőrséget, másnap pedig Bifkovics József is csatlakozott hozzá, mivel felismerte, erős rendfenntartó szervezetre van szükség az események viszonylag békés lefolyása végett. A vezetőknek köszönhetően a forradalom napjai komolyabb harcok nélkül zajlottak Érden, november 4-én pedig csak néhány lövés dördült a szovjet harckocsikra. A megtorlás során Reidinger Tibort 2 év börtönre ítélték, amelyet 1 évre mérsékeltek, és Bifkovics József büntetését is ugyanúgy 1 évre mérsékelték. 1958. március 19-én szabadultak, egy nappal az ítélethirdetés után (addig előzetes letartóztatásban voltak). Enyhítő körülményként hozták fel mellettük, hogy ávósokat mentettek meg a lincseléstől. Gévay Nándor főjegyző pedig Kistarcsán és Tökölön is megfordult, 1957 karácsonyán szabadult.

Perger Antal Az 1956-os forradalom hatása Érden címmel megtartott előadásában elmondta, hogy édesapja éppen sorkatonai szolgálatát teljesítette az események idején, és a felkelők oldalán részt vett a Rádió ostromában. Mint édesapja később édesanyjának (vagyis az előadó nagymamájának) elmondta, térdig gázoltak a vérben.

A kutató felidézte Téglási András történetét, aki az események idején tiszti iskolába járt, és október 31-ét követően csatlakozott a Nemzetőrséghez. A november 4-i szovjet intervenciót követően, november 10-én egy szovjet katonai egység rálőtt a nemeztőrökre, akik igyekeztek fedezéket keresni. Ám Téglási (akit édesapja ekkor már keresett) felemelte a fejét, amikor eltalálta egy szovjet fegyverből kilőtt robbanó lövedék, és belehalt sérüléseibe (annak ellenére, hogy a robbanó lövedék használatát nemzetközi egyezmények tiltották). A család évtizedeken át nem beszélhetett arról, hogyan halt meg egyik fiuk.

A kutató kitért arra, hogy az 1956-ban elítélt érdieket 1991-ben rehabilitálták, valamint kifejtette, hogy a fentebb már említett Bojó Simon feltehetően annak következtében halt meg, hogy kétszer is átment a karján egy tank, és bár a lágy részek leszakadtak, a csontjai épen maradtak, ám nem kapott időben tetanuszinjekciót. 

1. Térdig vérben
2. Tűzkatasztrófa a múzeumban és a Lenin Intézet „házmesterhallgatói”
3. Elkaszált életút
4. „Nyugaton még a falból is pénz folyik”
5. „Ki a geológiáról a fasisztákkal”
6. Forradalom a Kaukázusban