Tízezer éves sírok bizonyítják Patagónia korai betelepülését
2026. május 5. 10:57
Több mint tízezer éves emberi maradványokat, Patagónia eddig ismert legkorábbi temetkezéseit azonosították Argentínában, az Atlanti-óceán partvidékén – derül ki a Journal of Archaeological Science: Reports című szakfolyóirat legfrissebb számából. A felfedezés az első közvetlen bizonyíték arra, hogy a kora holocén időszakában a vadászó-gyűjtögető közösségek nemcsak átvonultak, hanem tartósan meg is telepedtek a dél-amerikai kontinens keleti partvidékén.
A leletekre még 2020 októberében, a koronavírus-járvány idején bukkantak rá a patagóniai Camarones településen, egy lakóház építési munkálatai során. A rendőrségi bejelentést követően a régészcsoport feltárta a területet, ahol két fiatal egyén földi maradványait azonosították.
Az 1-es számú egyén nyolc-kilenc, míg a 2-es számú mintegy tizennégy éves korában hunyt el. A radiokarbonos kormeghatározás szerint a fiatalabb gyermek nagyjából 10 210 és 9878, az idősebb pedig 10 798 és 10 302 évvel ezelőtt élt. Bár a halál pontos oka egyik esetben sem állapítható meg a csontok vagy a fogak alapján, a kutatók akut fertőző betegségre – például influenzára vagy elfertőződött sebre – gyanakszanak.
A fizikai antropológiai vizsgálatok egy anatómiai ritkaságra is fényt derítettek: az 1-es egyén alsó metszőfogain szokatlan, háromszög alakú perem látható, amely a szerzők szerint egyedülállónak számít az amerikai kontinens ezen korai szakaszában. Ugyanezt a gyermeket gazdag sírmelléklettel hantolták el: testét vörös okkerrel szórták be, mellé pedig ötven madárcsontból faragott gyöngyöt helyeztek, amelyek eredetileg egy körülbelül másfél méter hosszú nyakláncot alkothattak. A nitrogén- és szénizotópos elemzések kimutatták, hogy mindkét egyén rendszeresen fogyasztott tengeri eredetű táplálékot, azaz a közösség tudatosan kiaknázta a helyi parti ökoszisztéma erőforrásait.
A kontinens benépesülése
Dél-Amerika benépesülésének útvonalai és kronológiája a régészettudomány egyik legintenzívebben vitatott kérdése. Bár a Csendes-óceán parti (nyugati) útvonalakon a késő pleisztocén és kora holocén korai szakaszából számos lelet bizonyítja az emberi jelenlétet, az Atlanti-óceán felőli, keleti partvidék leletanyaga eddig sokkal szegényesebb volt.
Ennek oka részben a jégkorszakot követő, körülbelül 11 700 évvel ezelőtti tengerszint-emelkedés, amely valószínűleg elárasztotta a korai parti településeket. Patagóniában a legkorábbi ismert temetkezés (La Arcillosa 2) eddig csupán mintegy 5200 éves volt, a térség általános emberi jelenlétét pedig 6000–8000 évvel ezelőttre datálták.
A camaronesi temetkezés jelentősége abban áll, hogy több ezer évvel kitolja a parti zóna emberi meghódításának idővonalát. A vörös okker és a madárcsont gyöngyök használata lokális nyersanyag-ismeretre utal, míg az a tény, hogy a két temetkezés mintegy 400 év eltéréssel ugyanarra a helyszínre történt, azt bizonyítja, hogy a vadászó-gyűjtögető csoportok nemcsak alkalmi vándorok voltak, hanem térképszerű területi ismeretekkel, rögzített halottkultusszal és stabil tengeri táplálékbázissal rendelkező, megtelepedett közösséget alkottak Patagónia atlanti partvidékén.


szerkesztőségét!
