A tízes szám bűvöletében
2021. június 7. 14:27 Múlt-kor
Az átállás rögös útjain
Nem minden európai ország igyekezett lépést tartani a decimalizálási trendekkel: a különutas Egyesült Királyság csak 1971-ben csatlakozott a tízesek köréhez. Mai fejjel talán nehezen fedezhető fel logika a régi rendszerükben: 1 font 20 shillinget, 1 shilling 12 pennyt ért, ráadásul nem hivatalosan, de forgalomban volt a felső tízezer pénze, a guinea, amely 1 fonttal és 1 shillinggel volt egyenértékű.
Az európai integráció felgyorsulásával az Egyesült Királyság nem vonhatta ki magát a pénzügyi reform alól. Több mint ezer éves hagyományokon azonban nem volt könnyű változtatni, ennek a radikális lépésnek az előkészítésére már 1966-ban felállították a Decimal Currency Boardot (azaz a Tízes Pénzrendszer Bizottságát). Két opció közül választhattak: vagy megőrzik a font értékét, és 100 pennyvel teszik egyenértékűvé, de akkor a shilling megszűnik; vagy a shillinget megtartva kénytelenek a font értékét devalválni. Végül az előbbi megoldást választották.
A „decimális napnak” elkeresztelt átállás 1971. február 15-én zajlott le az Egyesült Királyságban és Írországban. A nyomdák és a postások megfeszített tempóban dolgoztak, hogy mindent zökkenőmentesen hajthassanak végre, ráadásul az állampolgárok tájékoztatásáról sem feledkezhettek meg. Ezen kívül mindent – számológépeket, műszaki üzemek gépeit, de még a cigaretta- és a csokoládéautomatákat is – újra kellett kalibrálni. A lakosság nem támogatta az új korszak eljövetelét, ráadásul az üzletekben egy ideig mindkét pénzrendszer érvényben maradt, ezzel tovább nehezítve a helyzetet.
Az Európán kívüli világ sem maradt ki a tízes számrendszer diadalmenetéből. Amerikába már a függetlenségi háború elhozta az átállást, végül az – akkorra már megszülető – Egyesült Államok 1792-ben foglalta törvénybe a decimalizációt. Kanadában ez a folyamat jóval később ment végbe, az 1867-es Konföderációig nem sikerült az egyes államoknak összehangolni választott pénznemüket – ezt részben az okozta, hogy a kanadaiak egy része nem akarta követni az Egyesült Államokban már bevezetett dollár-cent szisztémát.
Latin-Amerikában jórészt már a 19. században végbement az átállás, ezzel szemben Afrika országai – értelemszerűen gyarmati státuszukból szabadulva – csak a 20. század közepén és a második felében decimalizálták pénzrendszerüket. Ausztrália és Új-Zéland szintén a 20. század második felében (egészen pontosan 1966-ban és 1967-ben) követték a nemzetközi trendet, de egyes ázsiai országok is csak a huszadik században változtatták meg korábbi bevett gyakorlataikat.
Érdekesség, hogy Indiában a rúpia-anna-pice-pie rendszert használták 1957-ig, köztük pedig egészen nehezen memorizálható váltószámokkal: 1 rúpia 16 annát, 64 picét és 164 piét ért. A japánok a jen decimalizálásában egyszerű eljárással éltek: ugyan a szen és a rin (100, illetve 1000 ér belőlük egy jent) valóban igazodott a világon általános tízes számrendszerhez, de használaton kívül helyezték őket.
Az európai hatások ellenére végül a világon általános elterjedt metódus az Egyesült Államokból terjedt el, és lényegében – természetesen a pénzügyi rendszerek vonatkozásában – hódította meg az egész világot.
A decimalizáció jelentése túlmutat a különböző pénznemek tízes számrendszerbe konvertálásán. Ha eltávolodunk a pénz perspektívájából, különbségeket fedezhetünk fel eltérő mértékegységek – mint a súly, távolság vagy az idő – ősi használatában. Az eltérő logikai összefüggésekre épülő mértékegységrendszerek használatát nem mindenhol tudta kiszorítani a metrikáció: érzékletes példa erre az Egyesült Államok magasság (láb) vagy távolság (mérföld) mértékegységei, vagy az Egyesült Királyságban a font, mint a tömeg mértékegysége.
Egyedi „életpályát” futott be az idő mérése. A 12-es szám bűvöletét a francia forradalomban a jakobinusok próbálták megtörni, de kísérletük teljes kudarcba fulladt. Viszont a 20. században – ugyan nem a hétköznapokban – de a 10-es számrendszer mégis alkalmazásra került: az asztrounauták bevezették a julián dátumot. Kr. e. 4713-tól (egészen pontosan greenwichi középidő szerint déli 12 órától) decimális rendszerben számolják a napokat, az óra-perc-másodperc helyett pedig a napok decimális törtrészével írják le a pontos időt, így lett például 1848. március 15. julián dátuma 2396101,83 (JD).
A mértékegységek decimalizálásának egyik aspektusa a metrikus előtagok bevezetése volt. A már meglévő alapegységek nevét használták fel, és alkalmazták az újonnan kialakított rendszerben: így lett 1000-rel egyenértékű a kiló, 100-zal egyenlő a hektár, vagy lett 1 ezred a mili és 1 század a centi. Ezeknek a „metrikus előtagoknak” a listája a modern időkben folyamatosan bővült, hogy az értékek minél korszerűbben szemléltethetőbbek legyenek.
Melyik bankjegy miatt fordult bírósághoz Kenya? Miért van három különböző 100 dolláros forgalomban Hongkongban? Miért van 50 ezres bankjegy a világ egyik leggazdagabb országában? A 2020-ban forgalomba hozott pénzek közül melyik lett az év bankjegye? A válaszokért látogass el az OTPédia oldalára! (x)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
