Tíz szívszorító naplóbejegyzés a második világháborúból
2020. május 1. 09:48 Múlt-kor
A puska másik oldalán
„Reggel hat órakor hirtelen ébredtem mély álmomból. Jelentés egy kivégzésről. Nagyszerű, megyek hóhért, majd sírásót játszani, miért ne. Hát nem furcsa, hogy imádod a harcokat, majd utána védtelen embereket kell meggyilkolnod. Huszonhármat kellett lelőnöm, köztük két nő is volt. Ezek hihetetlenek, még csak egy pohár vizet sem voltak hajlandók elfogadni tőlünk. Kivezettünk egy kilométerre a városból az úton, és az erdőnél visszafordultunk. Hatan maradtak már csak, az volt a feladatunk, hogy lelőjük és eltemessük őket. Néhány perc múlva találtunk egy helyet, a halálraítéltek elkezdték a saját sírjaikat megásni, ketten közülük zokogtak. A többiek minden bizonnyal bátrabbak voltak. Vajon mi futhatott át az agyukon? Valószínűleg ott volt a remény is, hogy hátha nem lőjjük le őket. Teljesen mozdulatlan maradtam, de a szívem vadul vert” - olvasható Felix Landau SS-tiszt 1941. július 12-i naplóbejegyzésében.
Felix Landau az SS-en belül lévő hírhedt Einsatzkommando tagja volt, akik azzal voltak megbízva, hogy a megszállt területeken élő zsidókat, cigányokat és az értelmiségieket legyilkolják. Landau a lengyel és az ukrán területeken tevékenykedett. Naplójában hihetetlen őszinteséggel részletezte a borzalmakat. Az idézett írás a nyugat-ukrajnai Drohobicsban történteket meséli el. Landaun a tömeges kivégzésekben részt vevő SS-tiszteken oly jellemző érzéketlenség figyelhető meg. A német férfiről fennmaradt, hogy különös kegyetlenséggel bántalmazta a halálraítélteket vagy bármilyen ellenségnek vélt nép tagjait, olykor pedig találomra belőtt a házak ablakain. A háború után 1959-ig fogságban volt, majd életfogytiglanra ítélték, 1971-ben jó magaviselet miatt kiengedték, 1983-ban hunyt el.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
