Tíz szívszorító naplóbejegyzés a második világháborúból
2020. május 1. 09:48 Múlt-kor
Nem számít, férfi vagy nő
„Kora reggeltől késő estéig leírhatatlan eseményeknek voltunk tanúi. Felfegyverzett SS-katonák, csendőrök és rendőrök lepték el a várost zsidók után kutatva. A zsidókat, akiket a házaikból, a pajtákból, pincékből, padlásokból és egyéb rejtekhelyekről rángattak ki, összezsúfolták a piactéren. Fegyverropogás hallatszott egész álló nap. Néha kézigránátot dobtak egy-egy pincébe. A zsidókat megrugdosták, összeverték, nem számított, hogy férfi vagy nő, gyermek vagy aggastyán volt az illető.
4-500 zsidót lőttek agyon, miközben a lengyeleket arra kényszerítették, hogy sírgödröket ássanak a zsidó temetőben. Információim szerint kétezren rejtőztek el. A letartóztatott zsidókat bevagonírozták a pályaudvaron, és egy ismeretlen helyre szállították. Szörnyű nap volt, egyszerűen lehetetlen leírni mindazt, ami ott történt. Nem tudod elképzelni a németek barbárságát. Teljesen összetörtem, és nem találtam saját magamat” - írta Zygmunt Klukowski lengyel orvos 1942. október 21-én naplójába.
1942. január 20-án 15 magas rangú náci tisztviselő tartott konferenciát, hogy megvitassák az ún. „végső megoldás” végrehajtásának kérdését. Kilenc hónapnak kellett eltelnie, mire a népirtás szele elért a délkelet-lengyelországi Szczebrzeszyn álmos városába. A település kórházának főorvosa, Zygmunt Klukowski által írt napló mindenről beszámolt, ami a kisváros életében történt a német megszállás idején. A lelkes naplóíró orvos ezzel hatalmas kockázatot vállalt, ugyanis ha felfedezik művét, a biztos halál várt volna rá.