Tíz szívszorító naplóbejegyzés a 2. világháborúból
2015. július 30. 08:18
„Hullunk mint a legyek”
„Úgy hullunk itt mint a legyek az éhségtől, de Sztálin tegnap egy vacsorát adott Moszkvában Anthony Eden brit külügyminiszter tiszteletére. Ez felháborító. Ők tömik a hasukat, míg nekünk egy darab kenyér nem jut. Mindenféle zseniális fogásokkal fogadják vendégeiket, míg mi úgy élünk itt mint az ősemberek, mint a vak vakondok” - írta Léna Mukina leningrádi lakos 1942. január 3-án a naplójába.
A második világháború talán az orosz népet tette leginkább próbára, egyes becslések szerint a Szovjetunió civil lakosságából 7-20 millióan vesztették életüket a világégés éveiben a konfliktus közvetlen következtében. Leningrádban körülbelül 750 ezren haltak éhen az ostrom idején, amikor a német seregek mintegy két és fél évre körülzárták az egyik legnagyobb szovjet várost. A fenti idézet a 17 éves Léna Mukina naplójából származik, aki több hónapon keresztül feljegyezte gondolatait és a főbb eseményeket. A blokád idején az éhező leningrádiak, miután elfogytak a városból a macskák és a patkányok, már a földet kezdték enni, és ragasztóból főztek levest. Több jelentés érkezett arról, hogy a kannibalizmus is megjelent az elkeseredett városlakók körében. Ebben a cikkünkben még több részletet találhat a leningrádi szenvedésekről.
A fenti bejegyzés írásakor Léna a nagynénjénél élt, aki néhány hónappal később éhen halt. Lénának úgy sikerült túlélnie a megpróbáltatásokat, hogy nem jelentette be rokonának halálát, hanem továbbra is felvette az élelmiszerjegyét. Későbbi írásaiban egy Moszkvába történő esetleges szökést említett meg. Naplója 1942. május 25-én hirtelen véget ért, amikor a Ladoga-tavon keresztül végül sikerült elmenekülnie a pokolból. Léna 1991-ben hunyt el, néhány hónappal a Szovjetunió összeomlása előtt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
