Tíz ikonikus magyar épület a Kárpát-medencében
2024. július 26. 11:05
Ikonikus épületek sora képezi részét magyar identitásunknak, ezek jelentős hányada található ma a határainkon kívül. Történelmi, építészeti szempontok alapján vagy az épülethez köthető legendás személyeken keresztül jelentenek számunkra fontos kapcsolódási pontot. Várak, kastélyok, templomok, amelyek minden magyar ember számára üzenetet hordoznak: az összetartozásét.A Kultúra.hu cikke.
A kassai Szent Erzsébet-főszékesegyház
A kassai Szent Erzsébet-főszékesegyház a nyugati kereszténység legkeletibb székesegyháza, a legkeletebben fekvő gótikus temploma és egyben Szlovákia legnagyobb alapterületű temploma a maga 1200 négyzetméteres területével. A dóm helyén már a 13. században templom állt, amely 1378-ban leégett. Rögtön új templom építésébe fogtak, amely azonban csak 1520-ban készült el. 1556-ban ismét tűz pusztította, de újjá tudták építeni. Ezt követően többször javították az évszázadok során, az 1877 és ’96 közötti renováláskor Steindl Imre tervei alapján nyerte el a mai formáját.
Steindlnek köszönhető az altemplom és a későbbi Rákóczi-kripta kialakítása is. A dóm ékessége az északi kapuja, az úgynevezett Aranykapu, amely felett az utolsó ítéletet ábrázoló timpanon látható. Itt fedezhető fel egy középkori vízköpő figurája is, amely a legenda szerint István építőmester feleségét ábrázolja, aki mértéktelen borivásával kivívta férje haragját.
A Szent Erzsébet főoltár 48 gótikus táblaképe 1474 és ’77 között készült el. A gyönyörűen csipkézett, 16 méter magas gótikus szentségtartó pedig a világ legszebb ilyen jellegű alkotásai közé tartozik. A dóm nemzeti zarándokhelyünk, hiszen II. Rákóczi Ferenc fejedelem 1906-ban itt lelt végső nyugalomra.
A borsi Rákóczi-kastély
II. Rákóczi Ferenc neve egy másik felvidéki településhez, Borsihoz is szorosan kapcsolódik, a fejedelem a településen található kastélyban látta meg a napvilágot. A Sátoraljaújhelytől csupán öt kilométerre, a Bodrog jobb partján található településen 1559 táján kezdte építeni Henyei Miklós ónodi, később füzéri várnagy a kastélyt, amelyet Henyei veje, Zeleméry Kamarás Miklós bővített tovább.
A Rákóczi-család tulajdonába I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna 1616-ban kötött házassága révén jutott. A kastély fénykora Lorántffy Zsuzsanna idejére tehető, ekkor bővítették a kastélyt és építették ki az uradalmat.
A kor igényeihez mérten kimondottan kényelmes berendezése volt, a kastélyt szívesen és gyakran használta a Rákóczi-család, Zrínyi Ilona is tudatosan választotta fia születési helyének a komfortos épületét. 1676. március 27-én született II. Rákóczi Ferenc a borsi kastély falai között, amelyet azonban két év után el kellett hagynia. 1676 júliusában meghalt édesapja, I. Rákóczi Ferenc, a még kisgyermek örökös azonban nem tarthatta meg a kastélyt, I. Lipót osztrák császár tulajdonába került. Mire a tulajdonjog visszakerült a jogos örököshöz, addigra sokat veszített fényéből, ezután már csupán uradalmi központként tekintettek rá.
Budai Krisztina teljes írása a Kultúra.hu oldalán olvasható.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
