Tilalmak és pajzánság: ilyen lehetett a középkori emberek szexuális élete
2021. december 27. 18:50 Múlt-kor
Mikor?
A kora középkorban az egyház igen sok időbeli korlátozást helyezett a szexuális életre. A „tiszta napok” listája jobbára megegyezett az egyházi ünnepek naptárával. A közösülés nem volt engedélyezett a nagy ünnepekkor (például húsvétkor vagy karácsonykor), sem a nagyböjt hat hetében, sem vasárnap, sem a különféle egyéb böjti napokon. Ezzel voltaképpen az egyház meglehetősen kevés napot hagyott „szabadon” a közösülésre, bár számos történész szerint erősen kétséges, hogy e szigorú szabályokat valóban betartották.
A 12. századra mindenesetre a kánonjogászok engedékenyebbé váltak, és elvárásaik sokkal inkább összhangban voltak a laikus lakosság elvárásaival és szokásaival. Az egyház arra kérte a híveket, az Úr napján inkább tartózkodjanak – amennyiben lehetséges – a szexuális tevékenységtől ahelyett, hogy megparancsolta volna a vasárnapi önmegtartóztatást. Az egyházjog emellett – a korabeli orvosi szakkönyvekkel egyetemben – nem javasolta a közösülést a nő menstruációja, terhessége, illetve laktációja idején.
A fenti tiltásoktól eltekintve azonban a házasság elhálását követően a házaspárnak „igényei szerint” kellett szexuális életet élnie. A házastársi kötelesség az egyházi hagyomány fontos eleme volt: már Szent Pál is arról írt, a házastársaknak teljesíteniük kell azt egymás felé, és mindkét fél rendelkezett hatalommal a másik teste felett. Az évszázadok során ez nem változott sokat: mind a férjnek, mind a feleségnek jogában állt követelni a közösülést, és ilyen esetekben a másiknak mindig kötelessége volt együttműködni.
Míg a középkorban a házasság intézménye jobbára a férjet helyezte hatalmi helyzetbe a feleség felett, a házastársi kötelesség egyfajta kivételes egyenlőséget teremtett. E kötelesség azonban felveti annak a kérdését is, vajon a középkori ember ismerte e a házasságon belüli nemi erőszak fogalmát.
Tekintve, hogy az elhált házasságban élők a továbbiakban kötelesek voltak közösülni, ha a másik úgy akarta, a válasz minden valószínűség szerint nem – különösen a törvény szemében. A házasságon belüli tettleges erőszak ettől függetlenül büntethető volt, még ha önmagában a szexuális kényszerítés nem is – e tekintetben tehát bizonyos mértékben cselekvőképes maradhatott a bántalmazott fél a bántalmazóval szemben.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
