Tényleg nem halt meg senki az 1939-es Dohány utcai merényletben?
2016. december 16. 14:25 Frojimovics Kinga
Halál és 87 napos kezelés
Jelen írásomnak nem célja, hogy a merénylet kitervelésének és elkövetésének, a politikai és egyéb motivációknak a kérdésében állást foglaljak. Elsődleges célom, hogy a Pesti Izraelita Hitközség (PIH) fennmaradt korabeli iratanyagának felhasználásával bemutassam, voltak halottai a Dohány utcai zsinagógát ért fegyveres merényletnek, mai kifejezéssel nyugodtan mondhatjuk, terrortámadásnak. Másodlagos célom pedig az, hogy felhívjam a figyelmet egy a történeti források használatával kapcsolatos historiográfiai kérdésre.
Előtte azonban az egyik sebesült, az 1899-ben Bécsben született Schiff Ignác fennmaradt kórházi dokumentumait mutatom be. Schiff a merénylet után két nappal, 1939. február 5-én került a PIH kórházába, a Zsidó Kórház sebészetére. A kórházat május 2-án hagyta el, ahol tehát összesen 87 napot kezelték.
A merényletben megsérült Schiff kezelése összesen 818,01 pengőbe került, amit a PIH egy direkt a merénylet áldozatai számára nyitott segélyszámla terhére fedezett. A majdnem három hónapig kórházban kezelt Schiff dokumentumait látva teljesen érthetetlen számomra az a korabeli megállapítás – melyet a témával foglalkozó történészek is mind átvettek –, hogy a merénylet sérültjei maximum 20 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedtek.
Ha lehet így fogalmazni, a sérültekkel kapcsolatos adatközlésnél is súlyosabb a merénylet halottairól szóló információ. A Dohány utcai robbantás (a PIH dokumentumok szóhasználata szerint „bomba merénylet”) következtében tehát az eddig idézett források szerint csak egy idős, súlyos beteg férfi halt meg, akinek „sérülései – egy kivételével – húsz napon belül meggyógyultak volna”. Az igazságügyi orvos szakértőknek ez utóbbi megállapítása a történtek fényében teljesen értelmetlennek tűnik. A 81 éves Lukács Zsigmond ugyanis annak ellenére, hogy a robbantás során szerzett sérülései nyilván nagyrészt 20 napon belül meggyógyultak, 1939. március 1-jén meghalt. A PIH az áldozatot saját halottjának tekintette, és a hitéért meghalt embert ősi zsidó szokás szerint mártírként temetette el a rákoskeresztúri izr. temetőben március 6-án.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
