Múlt-kor.hu

Tejből nemesfém, rúdból érme: hogyan lett a fizetőeszközökből valuta?

Tejből nemesfém, rúdból érme: hogyan lett a fizetőeszközökből valuta?

2021. augusztus 3. 16:02 Múlt-kor

Régi pénzérmék és ősi megnevezések léteznek, de a valuták legtöbbször történelmi léptékkel mérve tinédzserkorban fejezik be pályafutásukat. A  pénznem fogalmának szigorú, technikai alapú értelmezése gyakran nincs összhangban a társadalmi, politikai és gazdasági viszonyok változásával, így sokszor az állam – vagy a piac – beavatkozása szükséges. Több ország kandidál az első helyre a legrégebb óta forgalomban lévő pénznemek versenyében: Mikronéziából is akad jelentkező, de a hivatalos álláspont egy másik szigetországnak „ítélte oda” ezt a címet. 

A társadalom születésével egyidős az igény a cserekereskedelemre, és a cserealapok értékének az egységesítésére. Kezdetben őseink mindennapos használati tárgyakkal teljesítették a tranzakciókat, de az ellenérték kiegyenlítésének eszközére pénzként még nem, csak fizetőeszközként hivatkozhatunk. Egy csoport dönthetett úgy, hogy a tej értékében határozza meg a medvebőr, a zsír vagy a gyümölcs árát, de a tej az idők folyamán nem maradt stabil, az árucserétől és az igények szeszélyes változásaitól független „valuta”.

A nemesfémek értékállóságát már az ókori birodalmak is felfedezték, ezzel ugorva a „fizetés történelmének” evolúciójában egy következő lépcsőfokra. A forgalomban lévő arany vagy ezüst nem csak a külalak miatt – a rudakat idővel felváltotta a jóval praktikusabb érme – esett kívül a pénznem fogalmán: nem absztrakt (konszenzussal elfogadott) értéket képviseltek, vásárlóerejüket ugyanis a nemesfémtartalom határozta meg.

Tudtad, hogy a bankok már a civilizáció hajnalán kinyitottak? Vajon hogyan működött az ókorban a hitelezés? Miként dőzsölt a századfordulón egy magyar bankár? Hogyan zajlott a kölcsönfelvétel évszázadokkal ezelőtt? Az OTPédia oldala könnyed stílusban, szórakoztató módon mutatja be modern életünk egyik legfontosabb szegmensét, a bankjegyek és a pénzintézetek világát. A-tól Pénzig.

A pénznemek története esetén tisztázandó, milyen szempontból közelítjük meg a fogalmat, mert egészen mást hirdetünk „győztesnek” a legidősebb pénznemek versenyében, ha az elnevezést vagy a jelenleg is működő  pénzrendszert vesszük alapul. Az elfogadottabb technikai megközelítés olyan háttérintézményi feltételeket szab meg, mint a jegybank, noha ez újkori „találmány”: ennek fényében a potenciálisan szóba jöhető „ősi valuták” száma jelentősen csökken.

Az ókori római solidus-denarius rendszer hiába talált etimológiailag és váltószámaiban követőre a középkorban (1 libra 20 solidus, 1 solidus 12 denarius – erre a mintára alakult ki a font-shilling-penny rendszer, amelynek 1971-es decimalizálásának története itt olvasható), csak inspirálta a jövő pénznemeit, „jogelődnek” nem tekinthető. A drachma ugyan elterjedt volt az ókori görög városállamokban, technikai értelemben mégis egészen más pénzt jelölt, mint a modern Görögországgal együtt születő „új” drachma, és ugyanez igaz a történelem során többször, az ókorban és a 16. században is felbukkanó rúpiára: az örökség csak névleges.

A jellegzetes kínai érméket, a veneket a szakirodalom „tárgypénz” néven emlegeti, és ugyan a Kr. e. 7. századtól fokozatosan terjedtek el, az érméken a tömegüket tüntették fel. Noha értékállóságuk valóban páratlan, a venek nem egyetlen pénzrendszer elemeit képezik. A papírpénzek versenyében vitathatatlanul első Kína, a 12. században a Szung- és Csin-dinasztia által bevezetett forradalmi vívmány éppen a veneket szorította ki, a kritériumok alapján Kína mégsem pályázhat a legősibb valuta tulajdonosa címre. 

Milyen esélyekkel indul Magyarország ebben a versenyben? 1946-ban vezették be a pengő helyett a forintot, és noha a középkorban Károly Róbert veretett aranyforintot, az örökség csupán névleges. Az ismert történelmi okok miatt (három részre szakadt ország, Habsburg-uralom, világháborús katasztrófák) a magyar valuta nem tudott stabil maradni, így az 1946 óta tartó „forint korszak” nemzetközi szinten nem kiemelkedő, de magyar viszonylatban már sikeresnek mondható.

Az euró hódítása előtt az európai pénznemek többsége – hozzávetőlegesen a 19. század közepe óta – szolgált államilag ellenőrzött fizetőeszközként. Akadtak kivételek, a holland gulden már 1517-ben az ország pénzneme volt, a francia frankot pedig már 1360-ban, II. János francia király váltságdíjának kifizetésére használták, majd a francia forradalmat követően decimalizálták a rubel után másodikként Európában. Nagy Péter 1704-ben hiába váltott tízes számrendszerre birodalmában, az orosz gazdaságnak kitett rubel rendkívül „fiatalos”, legutóbb 1998-ban váltották be régi verzióját 1000:1-es átváltási aránnyal. Ezzel névlegesen nem, de technikailag új valuta született.

Az elnevezések útvesztőinek elkerülésével látszólag biztos győztesként a Mercia királya, Offa király által a 9. században bevezetett fontot, az akkor még egyesítésre váró Angliát hirdethetnénk. Noha a valuta egyik erős kritériuma – vagyis a jegybank – csak 1694-ben lett bevezetve, az állami felügyelet révén a folytonosság vitathatatlan lenne, ha 1971-ben nem decimalizálták volna a fontot, ezzel demonetizálva (forgalmon kívül helyezve) a shillinget. A legtöbb szakértő ugyan még mindig az angol fontot tartja a legrégebb óta használatban lévő pénznemnek, de a folytonosság 1971 után megkérdőjelezhető.

Az alternatív győztes az államiságában fiatal, pénznemében „ősi” Egyesült Államok lehet. Az amerikai dollár közel egyidős az ország függetlenségével (1785-ben vezették be), és azóta is változatlan – természetesen inflálódó –, államilag felügyelt pénzneme a tengerentúli országnak. A pénz funkciójáról alternatívan gondolkodók körében a Mikronéziában található, Yap sziget is pályázhat a megtisztelő címre. A „Raj óriáspénz” esetenként 3-4 méter magas, több tonnás monolit: a kőpénzek legalább 500, de akár 1000 éves múltra tekinthetnek vissza. Tulajdonjogát szóban rögzítették, értéke absztrakt (értéktelen kövek méretéhez kötött), a hivatalos valuta mellett ma is használják többek között házasságkötések alkalmával.

Ha egy darab a vízbe esett, ugyanúgy forgalomban maradt: az óceán alján is képviseli azt az eszmei értéket, amelyet a megállapodásokban rögzítettek, éppen ezért a fiktív valóság elvére alapozva a kőpénzeket a bitcoin előfutárának is tekintik. A képzelet mint az emberiség legfőbb kincse az elmúlt évtizedek történészeit is megihlette (Benedict Anderson, Yuval Noah Harari), azóta sokan az emberiség diadalmenetét a képzelőerő hatalmának, a fiktív gondolkodásnak tulajdonítják. A valuta beleillik ebbe a sorba: noha konszenzussal elfogadott értéket képvisel, a piac és a pénzrendszer mégis egyfajta ember alkotta fikció. 

A stabil valuta soktényezős egyenlet. A gyakori pénznemváltásokban a társadalmi és politikai változások (államalakulatok születése és halála, egy új dinasztia, vagy egy unió létrejötte) éppúgy közrejátszhatnak, mint a pénzügyi megfontolások (például az infláció csökkentése). Történelmi léptékkel nézve, ősi pénzek (érmék), ősi elnevezések (drachma, rúpia) léteznek, de az ősi valuta ritka, mint a fehér holló. Ma még elképzelhetetlen, de a pénztörténelem váratlan fordulataira alapozva a világ legfiatalabb valutája, a 2011-ben bevezetett dél-szudáni font is egyszer még rekorder lehet.

Te tudod, hogy valójában mi a pénz? És azt, hogy mi a különbség a bankjegy és papírpénz között? Miért nagy kockázat, ha az állam a semmiből pénzt teremt? Miért pont az arany lett a leggyakoribb pénzek anyaga? A válaszokért látogass el az OTPédia oldalára! (x)

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Tejből nemesfém, rúdból érme: hogyan lett a fizetőeszközökből valuta?

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2021. ősz különszám: Sorsok, Legendák, Küzdelmek

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra