Tajt részeg katonák papi ruhában, avagy érdemes volt-e a középkorban vért ontani a sörért?
2017. december 6. 08:28
Tajt részeg katonák papi ruhában
A kereskedelmi háború, amely nyílt csatározásokba torkollott, egészen egyedülálló a sziléziai város történelmében. Az erőszakos cselekményekre főként a folyó közvetlen környezetében került sor, ugyanis a korabeli útvonal Wrocławon keresztül vezetett, így a sziget lakói csak úgy tudták portékáikat eladni, illetve a szükséges javakat megvenni, ha átverekedték magukat először is a folyón, majd a településen. A püspök a jól bevált módszerhez folyamodva a kiátkozás eszközéhez nyúlt, míg a város jóval világiasabb taktikát választott, és blokádot vont a sziget köré.
A Wrocławhoz hasonló középkori városok nagyban függtek a sörhöz kapcsolódó adóktól. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy bevételeik 30-50 százaléka származott a sör járulékaiból. Gyakorlatilag a sörfőzde éltette. Habár ma azt gondolnánk, hogy a szigetlakók jóval kiszolgáltatottabb helyzetben voltak egy nyílt konfliktusba csapó kereskedelmi háborúban, gyakorlatilag a város gazdasági helyzete ingott meg jobban.
A Rata elsőként a diplomácia eszközeihez nyúlt, és követeket küldött a püspökhöz, hogy elmagyarázza, miért is oly fontosak számára a sziget sörfőzése által veszélyeztetett monopóliumok. Mindemellett azonban elkobzásokkal és egyéb szankciókkal fenyegette meg a kolostorok lakóit. Ám a püspök sem volt rest: az egész várost és minden lakóját kiközösítéssel sújtotta, ami egészen pontosan azt jelentette, hogy sem szentmiséket nem lehetett mondani, sem szentségeket kiszolgáltatni, sem semmilyen vallási tevékenységet végezni Wrocław területén. Mindez a korszak híveinek különösen súlyos büntetésnek számított.
A kiközösítés hatására a városlakók egyszercsak elkezdték a kolostorok által készített sört preferálni a városival szemben. Így mikor a városvezetés úgy döntött, hogy megszállja és kifosztja a szigetet, a rendelkezésére álló, polgárokból összetevődő hadsereg nem igazán volt odáig az ötletért. Amikor a püspök IV. Vencel cseh király kérésére is megtagadta, hogy visszavonja az exkommunikációt, a Rata megindította csapatait. Az időközben a sziget közvetlen áldásaiból is bőven részesülő, magyarán tajt részeg katonák nagy károkat okoztak Ostrów Tumski területén, gyakran lehetett látni őket ellopott papi ruhában flangálni a szigeten.
Az invázió sem törte meg a püspököt, végül XII. Gergely pápa vetett véget a zűrzavarnak. A kiközösítést egy pápai bullában feloldotta, ugyanakkor az egyházfő engedélyezte a sziget számára a sörfőzést, ám csupán saját fogyasztásra termelhettek, míg Wrocław monopóliuma visszaállt.
A bosszú – mint a legtöbb sör esetében – hidegen tálalva a legjobb. 1418-ban Wrocław dühös céhtagjainak elege lett a magas adókból, a nepotizmusból és a városi tanács korrupciójából, és megrohamozták a Ratát. Öt tanácstag és a polgármester is életét veszítette az elégedetlenkedő tüntetések során. Az újonnan kinevezett, „Öreg” melléknévvel illetett Konrád püspök még pontosan emlékezett a 38 évvel azelőtti eseményekre, és előre feloldozta a céhtagokat bűneik alól.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
