Szövetséget kötött az olasz maffiával az amerikai haditengerészet a második világháborúban
2020. november 4. 14:54 Múlt-kor
Alku az ördöggel
Luciano ekkor már egy ideje börtönben ült, és hajlott a megállapodásra. Annyit kért, hogy a közép-nyugati büntetés-végrehajtási intézményből, ahol éppen ekkoriban ült, szállítsák át egy működési területéhez közelebbi helyre, továbbá szerette volna, ha csökkentik a harminc éves büntetését és az egész műveletet titokban kívánta tartani, mert félt az esetleges fasiszta érzelmű olasz társai bosszújától. A feltételeket végül elfogadták, így Luciano látogatóit nem ellenőrizték, a csomagjait békén hagyták és szabadon tárgyalhatott az embereivel.
Az együttműködés sikeresnek bizonyult, a maffiavezér tartotta a szavát, és Albert Anastasián, egy másik maffiavezéren keresztül, elintézte, hogy New York kikötője a béke szigete maradjon a háború alatt. Igaz, ezért el kellett törni néhány kart és lábat. Ha valahol azt tapasztalták, hogy egy szakszervezeti vezető sztrájkot szervez, „elbeszélgettek” vele. Az is előfordult, hogy Hoffenden gengsztereket küldött, hogy két németgyanús figurát megvizsgáljanak. Az eredmény az lett, hogy a két említett személyről azt a jelentést kapták, hogy többet nem fognak zavarni senkit.
Hadműveleti támogatás
1943. január 14–24. között tartották a casablancai konferenciát, amelyen Churchill és Roosevelt többek között egy új front megnyitását határozták el. A kinézett helyszín Szicília szigete volt, ám a szövetségesek meglepve tapasztalták, hogy földrajzi ismereteiket alaposan fel kell javítani. Szerencséjükre éppen kéznél volt az a szervezet, amely információkat gyűjthetett a területről.
Lucky Luciano és Meyer Lansky segítségével a maffia a Szicíliáról bevándoroltak és menekültek százait irányította a haditengerészet hírszerzéséhez. Ott kihallgatták őket, ha rendelkezésükre álltak fényképek vagy más dokumentumok, bekérték, valamint részletesen be kellett számolniuk szülőhazájuk földrajzi viszonyairól. Az így összegyűjtött adatokat egy három fős csapatra bízták, amelyet a szicíliai nyelvjárásokat ismerő Anthony J. Marsloe hadnagy vezetett, és amelynek tagja volt Paul A. Alfieri hadnagy is.
Az adatok felhasználása mellett az invázió 1943. július 9-10-én indult meg. A szövetségesek hadseregével együtt megérkezett Marsloe hírszerző egysége, amely felvette a kapcsolatot a frontvonal mögött egy brooklyni maffiózó emberével, akit Lucky Luciano csempésztetett haza Szicíliába, mivel az amerikai hatóságok rendőrgyilkosságért villamosszéket szántak neki.
Az egységet vezető Alfieri megkapta a Luciano nevében kért segítséget. A helyiekkel együtt megtámadták az egyébként kevéssé őrzött olasz haditengerészeti parancsnokságot, ahol Alfieri értékes térképekre bukkant. Ezeken többek között a tengeri aknazárakat és a tengelyhatalmak partvédelmi műveit is feltüntették. Az akcióért Alfieri később katonai kitüntetést kapott.
A maffia és a flotta együttműködéséről, amely az Underworld-hadművelet nevet viselte, a parancsnokság döntése értelmében a későbbiekben nem eshetett szó, csak évtizedekkel később hullt le a lepel az együttműködésről. Az amerikaiaknak Szicíliában később meg is gyűlt a bajuk a helyi alvilággal, mivel eleinte következetesen eltávolították a fasiszta tisztségviselőket és polgármestereket, akiket azonban gyakran a maffia emberei váltottak fel, így a második világháború után a szervezett alvilág visszaszerezhette a hatalmát.
Talán az értékes segítség is szerepet játszhatott abban, hogy Lucky Luciano börtönbüntetését rövidebbre szabták, és 1946-ban kiutasították Olaszországba. Nem maradt ott sokáig, hamarosan áttelepült Kubába, hogy onnan folytassa hatalma építését.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
