Szovjet segítséggel őrizte meg országa függetlenségét „minden törökök atyja”

2020. november 10. 13:59 MTI

1881. május 19-én született Szalonikiben (ma Thesszaloniki, Görögország). Apja katonának szánta, jelképes módon már bölcsője fölé kardot akasztott. A katonai akadémián kitűnt a matematikában, az irodalomban és a francia nyelvben, ezért kapta tanárától a Kemal (tökéletes) nevet.

A vezérkari főiskola elvégzése után a szultán elleni szervezkedésbe kezdett, ezért Damaszkuszba helyezték. Szalonikibe visszajutva tagja lett az ifjútörökök mozgalmának, a II. Abdülhamid szultánt lemondató forradalomban már aktív szerepet játszott.

Ellenezte az új vezetés németbarát irányvonalát, de az első világháborúban - noha a hadba lépést ellenezte - ő szervezte meg a Dardanellák védelmét. Győzelmei nyomán Isztambul megmentőjeként ünnepelték, ezredessé léptették elő, csatákat nyert az orosz és a szíriai fronton is már tábornoki rangban és pasaként.

Világháborús veresége nyomán Törökország nemcsak régi hódításait vesztette el, hanem az a veszély fenyegetett, hogy az anyaország teste is megcsonkul: területe szinte csak Közép-Anatóliára korlátozódott volna. Májusban brit ösztönzésre görög haderő szállt partra Izmirben, ellenük szabadcsapatok szerveződtek, nemzeti ellenállás kezdődött.

A békét aláíró szultáni rezsim a rend helyreállítására Kemal pasát küldte titkos megbízatással, aki 1919. május 19-én szállt partra a fekete-tengeri Samsun kikötőjében. Ő azonban megbízói ellen fordult, és ellenkormányt alakított. Nemzeti egyezményben mondta ki a török nép önrendelkezését, elutasította a török Trianont, és Vlagyimir Iljics Lenin Oroszországának segítségével elindította függetlenségi háborúját. Felmorzsolta a görögöket, keleten az örményeket, így a sèvres-i diktátum helyébe lépő, 1923. július 24-én aláírt lausanne-i béke szavatolta a török nemzettest szabadságát.

Kemal sorozatos reformjaival felszámolta a kalifátust, bezáratta a vallási iskolákat, törvényen kívül helyezte a dervisrendeket, az iszlám saríját a svájci polgári törvénykönyvvel cseréltette fel. Előírta a nyugati ruhaviseletet, betiltotta a fezt, kötelezővé tette a latin ábécét, bevezette a Gergely-naptárt, szavazati jogot adott a nőknek, az állampolgároknak előírta a családi név felvételét (ő maga a parlamenttől ekkor kapta az Atatürk - minden törökök atyja nevet), az iszlám nevében kirobbant felkeléseket pedig kegyetlenül leverte. 1937-ben az alkotmányba is belefoglalták a kemalizmus hat nyílként emlegetett alapelveit: republikanizmus, nacionalizmus, popularizmus, etatizmus, világiság, forradalom.

Kísérletezett a demokráciával, ellenzéki pártot engedélyezett egy régi barátja vezetésével, de a párt túlzott népszerűsége miatt gyorsan betiltatta azt. A külpolitikában békére törekedett, még Görögországgal is barátsági szerződést kötött, javította országa kapcsolatait a Balkánnal, a Közép-Kelettel és a Nyugattal is.

1938. november 10-én halt meg, a sok elfogyasztott alkohol okozta májzsugorban. Halála gyászba borította Törökországot, amely szó szerint nemzeti létét köszönhette első elnökének.