Szivarozó Mickey egérrel osztotta a halált Adolf Galland, a Luftwaffe ászpilótája
2022. február 9. 15:50 Múlt-kor
Nem értett egyet Hitlerrel
Aggodalmai alaptalanoknak bizonyultak, tovább repülhetett. 1942 januárjában már 96 győzelemnél tartott.
Az év végén vezérőrnagyi rangra emelkedett, így ő lett a német hadsereg legfiatalabb tábornoka. 1943-ban már a forradalmian új Messerschmitt Me 262 sugárhajtású gépet tesztelte.
Galland óriási lehetőségeket látott a hadrendbe állítandó gépben, amelyet olyan vadászgépként képzelt el, amellyel nézetei szerint sikerrel lehetett volna megállítani a Németországot bombázó repülő erődöket.
Hitler viszont vadászbombázóvá szerette volna alakíttatni Willy Messerschmittel a sugárhajtású csodafegyvert. A lamentálással a náci Németország értékes időt vesztett.
Erről Galland így vélekedett: „(…) úgy hiszem, ha a 262-est sikerült volna másfél évvel korábban nagy számban vadászgépként hadrendbe állítanunk, akkor a légi háború menete megfordítható lett volna. A háború végkimenetelét persze nem tudta volna megváltoztatni egyetlen gép, de a konfliktus lezárása később következett volna be, mert 1944. június 6-án nem történt volna meg a normandiai partraszállás, vagy legalábbis nem lett volna sikeres, ha a 262-esek bevethetőek lettek volna.”
Galland szerint 300, tapasztalt pilótákkal irányított Messerschmitt 262 napi rendszerességű bevetése képes lett volna átütő sikereket elérni a levegőben.
Az 1944 áprilisában altábornaggyá kinevezett Galland, a vadászrepülők parancsnokaként egyre többször került összeütközésbe a Luftwaffe vezérével, Hermann Göringgel, aki Hitlerrel együtt gyakran támadta Gallandot és a többi vadászpilótát a német légtér elégtelen védelme miatt.
Az ellentétek odáig fajultak, hogy a Luftwaffe ászát elmozdították pozíciójából, így Galland 1945 januárjától ismét az általa szeretett szerepkörben, egy vadászrepülőgépben űzhette az ellenfeleket.
A német sztárpilóta egy sebesüléssel zárta le a második világháborút. Fogságba esett, majd két évet töltött egy angliai fogolytáborban.
Szabadulása után Argentínába távozott és az argentin légierő tanácsadójaként ténykedett. 1954-ben tért haza Németországba, ahol 1996. február 6-án bekövetkezett haláláig élt.