Szinyei, Munkácsy, Székely és tájképfestő kortársaik Gödöllőn
2015. április 30. 11:01
Az 1870-es évek lényeges változást hoztak a magyar festészet, különösen a tájképfestészet történetében. A franciaországi barbizoni művésztelepen dolgozó művészek bevezették és meghonosították a tájfestészetben a szabadban való festést, amely nagy mértékben megváltoztatta a műfajban használatos tematikát és festési gyakorlatot.
Szembefordultak a szigorú akadémiai szabályokkal, a meghatározott témák helyett a mindennapi életben látottakat festették. Igyekezték rögzíteni a természetben tapasztalható atmoszferikus jelenségeket, vagyis általánossá vált a plein-air festés, amely a fény és levegő okozta változásokat igyekezett rögzíteni a képeken. A kiállítás azoknak a magyar művészeknek a munkáit mutatja be, akik ehhez az új stílusirányzathoz csatlakoztak.
A korszak leghíresebb magyar alkotóinak 1870-1915 közötti életszakaszában készült művek olyan helyszínen mutatkoznak be, ahol ez az időszak kiemelt jelentőséggel bír. A gödöllői kastély ekkoriban a királyi család kedvelt pihenőhelye volt, ami egyben a kastély történetének második fénykorát is jelentette. A kiállítás ízelítőt ad a századvég-századelő hírneves magyar alkotóinak munkáiból.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
