Szex, szerelem és intrika az utolsó Stuart-királyok udvarában

2018. január 3. 14:10

Az angol polgári forradalmat követő restauráció kori Anglia a mai napig híres szexuális szabadosságáról. A korabeli komédiák állandó témája volt a házasságtörés és visszatérő szereplők voltak a férjeiket felszarvazó asszonyok. A házasság ekkoriban a társadalmi felemelkedés egyik legfontosabb eszköze is volt, így a szülők fiaik és lányaik számára már egészen fiatal korban igyekeztek megfelelően gazdag hitvest választani.

A „házassági piac” természetesen hatványozott erővel élt a királyi udvarokban is. A leendő II. Károly özvegyen maradt édesanyja már a Stuartok franciaországi száműzetésének éveiben mindent megtett azért, hogy olyan feleséget válasszon fiának, aki kellő anyagi és katonai erőforrást tud majd biztosítani számukra. Az angol trónkövetelő érthető módon népszerű férjjelöltnek számított, így nemesi családok sora vonultatta fel lányait lehetséges menyasszonyként. Henrietta Mária anyakirályné azonban meglehetősen válogatós volt (a német hercegnőket egyszerűen azzal utasította el, hogy azok „mind tompák és ködösek”), így II. Károly csak 1662-ben házasodott meg, felesége VI. Alfonz portugál király nővére, Braganzai Katalin lett.

A politikai szempontok alapján kötött házasság azonban nem működött jól, amihez az is nagyban hozzájárult, hogy Katalin nem tudott örököst szülni Károlynak. A világi élvezeteket előszeretettel hajszoló király életében így számtalan szeretővel találkozhatunk, akiktől legalább 15 törvénytelen gyermeke született.

II. Károly egyik első szerelmi kapcsolata még a száműzetésben töltött évek alatt zajlott egy Lucy Walter nevű fiatal polgárlánnyal. A kapcsolat nagy zavart okozott Károly tanácsadói körében, akik attól tartottak, hogy a fiatal trónkövetelő a szerelemért cserébe feladná egy politikai házasság lehetőségét. Erre végül nem került sor, de az afférból egy fiú született: James Scott mint Monmouth hercege a korabeli Anglia egyik prominens személyiségévé emelkedett és apja halála után még a trónt is megkísérelte megszerezni – sikertelenül – nagybátyjától.

Lucy helyét hamarosan a hírhedt Barbara Villiers foglalta el mint II. Károly szeretője. Az udvari intrikákban igencsak tehetséges Barbara szinte már királynéként viselkedett. Kapcsolatukat teljesen nyíltan folytatták és Barbara négy gyermeket is szült a királynak. Károly mellett Barbara több saját szeretőt is tartott, akiket gyakran a királytól kapott gazdag járadékából látott el maga is meglehetősen bőkezűen. Egy idő után azonban a király érdeklődése is alábbhagyott Barbara irányában és figyelmét egyre inkább a fiatal és csinos színésznő, Nell Gwyn kötötte le, aki nem csak szépségével, de éles eszével is lenyűgözte az uralkodót.

A király nők iránti rajongását az udvar tagjai is igyekeztek kihasználni. Így például egy alkalommal a francia nagykövet, Ralph Montagu azzal igyekezett háttérbe szorítani a király aktuális szeretőjét és ezzel párhuzamosan saját helyzetét erősíteni, hogy Angliába hozatta Mazarin bíboros unokahúgát, Hortense Mancinit, aki a korabeli Itália ünnepelt szépsége volt. A terv azonban nem vált be, ugyanis Hortense semmiféle érdeklődést mutatott a politikai ügyek iránt és Károllyal való kapcsolata nem is volt hosszú életű.

Előfordult azonban az is, hogy Károly nem várt elutasításba ütközött. Az 1647-ben született Frances Stewart korának híres szépsége volt. Apja az anyakirályné orvosa volt és távoli rokonságban is állt a királyi családdal. Károly kitartó udvarlása ellenére Frances elutasította a királyi szerető szerepét és végül titokban összeházasodott Richmond hercegével, akit erre II. Károly – talán csalódottsága miatt – Dániába küldött követnek.

II. Károly öccse és örököse, a trónjától végül 1688-ban megfosztott II. Jakab élete szintén nem volt botrányoktól mentes. Így például még herceg korában viszonyt kezdett Anne Carnegie-vel, aki Southesk grófjának felesége volt. Egy udvari pletyka szerint a gróf egészen ördögi bosszút eszelt ki, amikor megtudta, hogy felesége Jakabbal hentereg. A történet szerint felkeresett egy szifiliszes prostituáltat és szándékosan megfertőztette magát vele. A betegséget aztán átadta gyanútlan feleségének, aki pedig a hercegnek továbbította azt. A pletyka hitelessége természetesen kétségbe vonható, azt azonban bizonyosan tudjuk, hogy Jakab tényleg szenvedett szifilisztől élete során.