Szélhámosok is igyekeztek kihasználni az emigrációba kényszerült II. Rákóczi Ferenc hiszékenységét
2020. december 27. 15:57 Tóth Ferenc
Megalkuvás nélkül
Rákóczi emigrációban fogant külpolitikai tervei nem maradtak teljesen elszigetelt és hatás nélküli próbálkozások. A francia diplomácia még sokáig nagy hasznát vette a törökül is jól beszélő magyar ügynököknek, a XVII. század végi és XVIII. század eleji magyar rendi mozgalmak szoros kapcsolatban álltak mind a Francia Királyság, mind az Oszmán Birodalom meghatározó hatalmi köreivel.
A francia külpolitika bizonyos szempontból még egészen a XVIII. század közepéig változó intenzitással felszínen tartotta egy esetleges magyar diverzió lehetőségét, visszanyúlva ahhoz az évszázados diplomáciai hagyományhoz, amely szerint háború esetén a francia király szubverzív politikát folytathatott Magyarországon és Erdélyben.
A XVIII. században, különösen a Rákóczi-szabadságharc bukása után, a francia diplomácia a magyar elégedetlenek ügyét óvatosabban, az Oszmán Birodalom érdekszférájába hárítva kezelte. Az Oszmán Birodalom területén francia szolgálatban tevékenykedő magyar ügynökök közül a leghíresebbek Jávorka Ádám, Máriássy Ádám, Tóth András és később fia, a francia nevén híressé vált François de Tott voltak.
A francia szolgálatban álló magyar emigránsok diplomáciai teljesítménye méltán érdemli meg az utókor elismerését. Hasonlóan elismerően nyilatkozhatunk arról a szellemi teljesítményről is, amelyet az emigráció egyes tagjai és legfőként II. Rákóczi Ferenc alkotott az emigráció évei során.
Az emigrációból adódó látszólagos inaktivitás egyre inkább a bölcseleti, vallási és irodalmi tevékenység felé orientálta a száműzött fejedelmet. Rendkívül nyitott volt a különféle eszmei irányzatokra, amelyek erőteljes hatása az emigrációban írt műveiben kimutathatók. A janzenizmus meghatározó jelentőségű volt a franciaországi Grosbois-ban és Rodostóban keletkezett francia és latin nyelvű munkáiban (Vallomások, Politikai és erkölcsi végrendelet, Emlékiratok).
A emigráció sodrásának másik fontos szellemi hozadéka Mikes Kelemen életműve volt. Mikes rendkívül érzékenyen fogta fel az emigráció szellemi hatásait, és közvetítőként megtermékenyítőleg hatott a magyar nyelvű irodalomra. Noha leghíresebb írásai, a Törökországi levelek csak 1794-ben jelentek meg, elfogadhatjuk azt a nézetet, amely szerint e viszonylag kései kiadás visszamenőleg átírta a XVIII. század magyar irodalmának történetét.
Még kevésbé ismertek Mikes franciából való fordításai, amelyek egészen a legutóbbi időkig kéziratban maradtak. Rákóczi fejedelem szellemi hatásának tulajdoníthatjuk, hogy számos janzenista jellegű munkát is sikerült titkárának magyarra átültetni. Valószínű, hogy Mikes érintkezésben lehetett a francia követek perai rezindenciáján tartózkodó írókkal, dragománokkal (tolmács-fordítókkal) és művészekkel. Az is elképzelhető, hogy olvasta a francia királyi megrendelésre készült keleti munkák fordításainak kéziratait, és talán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy merített is belőlük a Törökországi levelek megírásakor.
Rákóczi életének utolsó szakasza olyan korra esett, amelyben a magyar függetlenségi mozgalmak lehetőségei a minimálisra csökkentek. A magyarországi török hódoltság felszámolásával és az európai francia hegemónia megszűnésével két fontos támaszát is elveszítette a Habsburg-házzal szembeni politikai ellenállás. Tehát egy kedvezőtlenebb helyzetben és időszakban került sor a emigrációra, amely eleve kudarcra ítélte az emigránsok minden próbálkozását. Ebből a tragikusnak is nevezhető helyzetből adódóan ellentmondásos képünk van szabadságharcos fejedelmünkről: egyrészt a történelem haladásával szembeforduló proskribált uralkodó, másrészt pedig a megalkuvást nem ismerő, mindhalálig elkötelezett nemzeti hős.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
