Szekérrel repült volna a Holdra a 17. századi angol tudós

2017. május 10. 08:27

Wilkinsnek jó oka volt az optimizmusra: a 17. század tele volt természettudományos áttörésekkel és felfedezésekkel; a mikroszkópok segítségével lehetővé vált a sejtek tanulmányozása, Galileo Galilei a feljavított távcsővel tanulmányozta a csillagokat és a bolygókat, Kepler pedig megalkotta a bolygók mozgásáról szóló törvényeit. A gyakorlati bizonyítékok kezdték felváltani a vallási dogmákat. Az anatómusként, lelkészként és matematikusként tevékenykedő Wilkins ugyanúgy a tudományos módszertanra támaszkodott kutatásainál, de emellett úgy vélte, lehetséges a Földön kívül is élet.

Wilkins gondolatait elsőként a 1638-ban megjelent Egy új világ felfedezése (The Discovery of a New World) című munkájában fejtette ki.  Dr. Allen Chapman tudománytörténész szerint nem kizárt, hogy Wilkinsnek befektetők szerzése lehetett a célja ötlete megvalósításához, a munkának ugyanis lehetséges egy ilyen értelmezése is. Írásaiban Wilkins egy kerekekkel ellátott szekeret vizionált, rajta egy, a háttámlánál elhelyezett forgó alkalmatossággal. 

A lelkész-matematikus úgy vélte, hogy mivel az utazók megszabadulnának a Földön ható mágnesszerű erőtől (a newtoni gravitációs elmélet előtt járunk), az emberek munkavégzése, erőkifejtése drasztikusan lecsökkenne, ami pedig akár azt is eredményezhetné, hogy nagyon kis mennyiségre csökkenthetnék táplálékbevitelüket, vagy akár teljesen elhagyhatnák azt. Elmélete alátámasztására felhasználta egy német férfi beszámolóját, aki véletlenül átaludta a telet, valamint hasonlóan eljáró – vagyis élelem nélkül több hónapig elélő – ókori indiai és görög emberek eseteit is felhozta. Wilkins azonban sejtette, hogy ezzel nem mindenkit győz meg, ezért nyitva hagyta az űrben történő élelmiszerszállítás – valamilyen, nem részletezett módon történő – lehetőségének kiskapuját.

Wilkins számára elméletben az alvás sem okozott gondot. Mivel azonban a korban sokan úgy vélték, minél magasabban van az ember, annál kevesebb a levegő, a polihisztor a levegőhiánytól tartóknak is szolgált megoldással: megnyugtatta őket, hogy a nagyobb kényelem érdekében egy nedves szivacsot is el lehet helyezni a repülő szekéren. Wilkins, sok korabeli gondolkodóhoz hasonlóan emellett úgy gondolta, az embereket a Földön tartó „mágnesesség” hatása elég magasra emelkedve megszűnik. Felhívta kritikusai figyelmét, hogy a madarak is repülnek valahogy, és ráadásul az angyalok is szárnyalva láthatók a képeken, valamint utalt a madárszárnyak és a sárkányrepülők mechanikájára, amelyet három évszázaddal később valóban felhasználtak a repülés kutatásában. Lelkészként érdeklődést mutatott más világok lakói iránt is, mivel úgy vélte, Isten nem hozta volna létre az Univerzumot tele lakatlan bolygókkal.

Ekkoriban nem Wilkins volt az egyetlen, aki a tapasztalati bizonyítékokat találgatásokkal ötvözte. A Holdról készült korabeli képeken a krátereket óceánokként ábrázolták, és Wilkins a földönkívüliekkel –  vagy akkori szóhasználattal élve: szelenitákkal – kapcsolatos elképzeléseiben is merített más munkákból. A polihisztor időről időre remek ötletekkel bombázta a korabeli tudományos közéletet: többek között egy univerzális nyelvről értekezett, valamint egy kód- és jelrendszerről, amely segítségével bárki közvetítheti gondolatait távoli barátainak, függetlenül attól, mekkora fizikai távolság választotta el őket egymástól. Tudományos írásaival, és a „sejt” fogalmának a biológiai diskurzusba való bevezetésével elismerést szerzett természettudós társaival, akik közül néhánnyal megalapította a Royal Societyt.  

Wilkins néhány terve állítólag a kísérleti szakaszba is eljutott az általa vezetett oxfordi Wadham College feltalálóknak fenntartott kertjeiben, amelyekben Chapman szerint helyet kapott többek között egy beszélő szobor, egy szivárványkészítő gép, valamint üvegből készített méhkaptárak is. Robert Hooke megemlítette, hogy Wilkinsszel repülő szerkezetekkel kapcsolatos kísérleteket folytattak a tudós-teológus kertjében, de sajnos egyikük sem részletezte a próbálkozásokat, talán azok kudarca miatt.  

Wilkins manapság már megmosolyogtató tervei azon elképzelésre támaszkodtak, hogy az űrben a légköri viszonyok nagyjából megegyeznek a földivel. Wilkins egészen addig nem adta fel az űr meghódításának tervét, míg Robert Boyle és Robert Hooke kísérletei nyomán kiderült, az űrutazást nem lehetne túlélni (legalábbis az akkori technikai fejlettségi szinten). A polihisztor tévedéseivel együtt is hozzájárult a tudomány fejlődéséhez, extravagánsnak ható ötletei pedig – mint az űrutazás és a távközlés – mára megvalósultak. Mint Wilkins fogalmazott, a hajók készítése is lehetetlennek hathatott, amikor először elképzelték őket, ám a merész emberek vállalták az esetleges kudarccal járó kockázatot. Wilkins úgy vélte, neki és kortársainak nincs oka arra, hogy ne bízzanak a sikerbe vetett reményben. És ki tudja, egyszer talán még az univerzális nyelv ideája is megvalósulhat, mint ahogy a földönkívüli élet létezésére is találhatnak a kutatók bizonyítékokat.