Sokan adták az életüket az első működő tengeralattjárók kifejlesztéséért
2023. február 17. 10:35 Múlt-kor
Ismét a felszínen
A Housatonic roncsának a helye sokáig ismert volt, így ennek alapján az 1970-es években E. Lee Spence behatárolta a Hunley helyét. 1995-ben végül a Clive Cussler által alapított NUMA rálelt a tengeralattjáró maradványaira, és 2000-ben kiemelték.
A roncsot a Warren Lasch Conservation Centerben, egy húszezer liter édesvízzel és egyéb konzerváló anyagokkal töltött tartályban helyezték el. A restaurálási munkálatok tizenegy évig tartottak.
Már az első pillanatban megdőlt az az elképzelés, hogy a Hunleyt is egy használt hajókazánból készítették, mint az elődeit, továbbá az is látszódott, hogy sokkal karcsúbb és áramvonalasabb volt, mint az a végzetes bevetésről lemaradó William Alexander rajzaiból és visszaemlékezéseiből kitűnt. A maradványok alapján a rúdtorpedónak nemcsak mechanikus, hanem kezdetleges elektromos gyújtója is volt.
Az H.L. Hunley a konzerválótartályban
A roncsból előkerültek a legénység földi maradványai is, amelyeket az utódoktól származó DNS-mintákkal azonosítottak. Mivel Dixon mellett megtalálták a híressé vált aranydollárját, amely korábban egy golyótól mentette meg az életét, ezért vele volt a kutatóknak a legkönnyebb dolga.
A vizsgálatokból kiderült, hogy az előzetes feltételezésekkel szemben a legénység nem volt alacsony, hanem kifejezetten magas és erőteljes férfiakból állt össze.
Az is kiderült, hogy a Hunley elsüllyedése előtt a pumpákat nem használták, vagyis a legénység kísérletet sem tett a menekülésre. Mindezek alapján a legvalószínűbb sorsa a tengeralattjárónak az lehetett, hogy a Housatonicon történő detonáció alkalmával túl közel voltak a robbanáshoz, így a legénység azonnal elvesztette az eszméletét, vagy meghalt, így a jármű elsüllyedt.
A fennmaradt nyomok alapján elég lassan telt meg vízzel, Dixonék az utolsó utáni pillanatokban is a helyükön voltak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
