Szamár-sziget rabjai – az eltűnt hadsereg nyomában
2015. október 19. 10:35
A szicíliai maffia rettegett börtönszigete volt a kilencvenes évek végéig, korábban terroristák és banditák büntetőtelepe. Ma lélegzetelállító szépségű turistaparadicsom a Földközi-tenger közepén, Szardínia legvadabb partvidékén. Aki Asinarára, az albínó szamarak földjére lép, nem gondolná, hogy magyar katonák csontjait rejti az „ördög szigete”.
Száz éve, az első világháborúban hadifogolytábor működött a gránitsziklák között, a külvilágtól elzárt tengeröblökben – leírhatatlan szenvedéseket okozva az osztrák–magyar hadsereg bakáinak. A szerb hadszíntéren fogságba esett katonákat nyolcszáz kilométeren át terelték a Balkánon, majd napokig marhaszállító gőzösök gyomrában hánykolódtak, mire Szardíniára értek. Szamár-szigeten folytatódtak a balkáni halálmars túlélőinek szenvedései.
Hová tűnt az elveszett hadsereg? Hogyan maradt a 85 ezres fogolytömegből hatezer élőhalott? Miként lett az ismertből ismeretlen katona? Margittai Gábor és Major Anita, Asinara magyar kutatói évekig tartó, egész Európán átívelő nyomozásukkal kiderítették, mi történt Szamár-sziget szellemkatonáival. A kutatóházaspár a világon először járta végig kőről kőre a fogolymenet útját, térképezte föl a haláltáborokat, s készítette el ennek az elhallgatott történetnek a dokumentumfilmjét. E film egyszerre tárja föl az egyedülálló történelmi emlékhely titkait, és állít audiovizuális emlékművet Asinara áldozatainak.
Nem meglepő, hogy hallgatás övezi Asinarát. És mi, magyarok? Mi még azt sem tudjuk, miről nem kellene hallgatnunk. Arról például, hogy az 1914-es, Szerbia elleni hadműveletek során sokan már az első órákban fogságba estek, majd a niši gyűjtőtáborból a központi hatalmak 1915-ös offenzívája hajtotta tovább őket. Miután Rigómezőnél összeomlott a szerb hadsereg, 35 ezer monarchiabeli foglyot, a több mint nyolcvanezres tömeg járványokat túlélő maradékát délnyugat felé terelték a szerbek. A k. u. k. katonáknak gyakorlatilag minden ellátmány nélkül, erőltetett menetben kellett átgyalogolniuk Albánián, hogy aztán olasz marhaszállító gőzösök vigyék őket Szardíniára – és az újabb poklok felé.
Leírhatatlan, ami a balkáni hegyekben történt a fogolycsoporttal. A legénység a szabad ég alatt éjszakázott, hajnalonta több százan fagytak meg. Az erősebbek elvették a gyöngébbektől az innen-onnan kikapart rohadt répát, a bajtársak leszaggatták egymásról a ruhát, sőt egyes beszámolók szerint kannibalizmusra is volt példa.
„Nemzeti himnuszunkat láthatom megelevenedni, amint Margittai Gábor és Major Anita a semmiből visszavarázsolt történetét követem, szenvedve végigélem. A felháborodás kétségbeesésével.”
(Kabdebó Lóránt)
Díszbemutató
2015. október 26. 18:00
Még több információért, valamint a teljes cikkekért és híradásokért kattintson ide és ide.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
