Szakállas, kopasz nők és saskarmok – kik voltak a középkorban az „igazi” trollok?
2017. január 23. 14:14
Trollellenes törvények, gyerekgyilkosság és boszorkányok
A trollok nem csak rémmesék képében bukkantak fel, hogy jó magaviseletre neveljék segítségükkel a gyerekeket. A középkorban a trollokban való hit olyannyira valós volt, hogy még norvég törvénykönyvekben is felbukkant. Számos törvényszöveg született a trollokkal való éjszakai érintkezés, felébresztésük vagy a tudásuk megszerzése érdekében tett kísérletek tilalmáról. Ezek a törvényszövegek 1274-re datálhatók. Gunnar Knutsen és Anne Riisøy kutatók rámutattak, hogy ezeknek a rendelkezéseknek egy világi törvénykönyvbe való felvétele mutatja, hogy az emberek komolyan hittek az ijesztő kreatúrák létezésében. Ennek ellenére a mai napig nem ismerünk olyan bűnügyi eljárásról szóló dokumentumokat, amelyben valakit trollokhoz köthető cselekedetekkel vádoltak volna.
Komoly büntetésre számíthatott az, aki trollnak nevezett egy másik embert. Személyes becsület dolgában az északiak ritkán ismertek tréfát, és akár az életével is játszhatott, aki egy meggondolatlan megjegyzést engedett meg magának. John Lindow szerint trollnak nevezni valakit rosszindulatú rágalmazásnak minősült, hasonló ahhoz, mint amikor egy férfit azzal vádoltak, hogy gyereket vár, análisan közösült egy másik férfival, esetleg rásütötték, hogy boszorkány vagy ribanc. A Finnbogi sagában Finnbogi fiatal fiai egy idős szomszédot neveztek trollnak, mire az azonnal megölte őket, annak ellenére, hogy egyikük három-, míg másikuk ötéves volt. Ezt Finnbogi persze megbosszulta, és megölte az öregurat.
A késő középkor és a kora újkor századaiban már jóval kevesebben hittek a valódi trollok létezésében, és a 17. században már csak a parasztok között találunk hiszékeny személyeket. Ekkoriban a trollok már csak a boszorkányperekben tűntek fel. A köznép körében megjelent a gyermekeket elrabló és elcserélő trollok képe. A meg nem keresztelt gyermekeket különösen sebezhetőnek tartották, és úgy vélték, egy ilyen kicsit nem ildomos egyedül hagyni. 1687-ben egy házaspár úgy próbálta meg visszaszerezni elrabolt gyermekét, hogy elzarándokoltak arra a dombra, ahol a troll lakott, és türelmesen várták, amíg meg nem jelenik. Nem jártak szerencsével, sőt, boszorkányság vádjával perbe is fogták őket, mondván, kapcsolatba akartak lépni egy trollal, hogy visszaszerezzék a gyermeküket.
A 19. századra a trollokat természetfeletti lényekkel hozták összefüggésbe, akiknek alakja összefonódott a mitológiával és helyi legendákkal. A különös lények létezésébe vetett, az egyszerűbb emberek által táplált maradék hitet végül komoly történészek vetették el. A trollok a történelemből a fikció világába kerültek, képzeletünket azonban máig megragadják.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
