Szaddám Huszein csak irigyelni tudta Babilon eltörölhetetlen örökségét
2023. március 26. 16:07 Múlt-kor
A bibliai király
A kassú dinasztia bukása után Babilonban egy hosszú, háborúskodással teli időszak következett. Az újabb aranykor csak az Újbabiloni Birodalom (i. e. 626 – i. e. 539) idején, a káld dinasztia uralkodásával érkezett el. A dinasztia második királya, II. Nabú-kudurri-uszur (i. e. 605 – i. e. 562) a birodalom történetének egyik legnagyobb uralkodója volt.
Nagyszabású építkezéseinek köszönhetően a több százezer lakosú Babilon a világ egyik leglenyűgözőbb városává vált. A szinte szabályos téglalapot formázó, utcái ésszerű elrendezése miatt a várostervezésre is nagy hatást gyakorolt várost kettős falrendszer vette körül. A település főutcájára, a mázas téglákkal borított felvonulási útra észak felől a i. e. 575-ben a város nyolcadik bejárataként megépített, hasonlóan díszített Istár-kapun át lehetett belépni.
Istenszobrok áthaladása az Istár-kapun, amely Kr. e. 575-ben a város nyolcadik bejárataként épült.
Három palota is az uralkodó rendelkezésére állt. A hatalmas déli palota (Nagy Sándor halálának helyszíne) volt a király fő rezidenciája, de ekkor készült el az északi palota is, nyári lakhelyét pedig a városon kívül húzták fel, hogy ide vonulhasson el a hőség idején a városban tapasztalható kellemetlen szagok elől. Uralkodása alatt befejezték Marduk isten lakóhelye, az arannyal, ezüsttel és drágakövekkel borított Észagíla templom, valamint a szintén Marduknak szentelt, 91 méter magas Étemenanki zikkurat megépítését, amely sokak szerint azonos a bibliai Bábel tornyával.
Lenyűgöző eredményei ellenére a zsidó hagyományban negatív kép él az uralkodóról. II. Nabú-kudurri-uszur ugyanis asszír szokásnak megfelelően minden évben felvonult, hogy beszedje az adót, és megbüntesse az ellenszegülő városokat. Erre a sorsra jutott Jeruzsálem is, amelyet a király i. e. 597-ben és 586-ban is megostromolt seregével. Büntetésképpen több tízezer zsidót hurcolt el Babilonba (babiloni fogság), és a második ostrom alkalmával egész Jeruzsálemet, többek között Salamon templomát is leromboltatta.
II.Nabú-kudurri-uszur (Kr. e. 605 – Kr. e. 562) rekonstruált déli palotája napjainkban. Ez a palota volt az uralkodó fő rezidenciája, ahol évszázadokkal később Nagy Sándor is távozott az élők sorából.
II. Nabú-kudurri-uszur olyan magaslatra emelte Babilont, amelyet később már sohasem tudott elérni. I. e. 539-ben Kürosz perzsa király megdöntötte a káld dinasztiát, ezzel Babilónia függetlensége örökre elveszett. 482 táján már a sokadik perzsa uralom elleni felkelés robbant ki, Xerxész, az uralkodó pedig válaszul kifosztotta és feldúlta Babilont.
Az i. e. 4. században Nagy Sándor is elfoglalta Mezopotámia gyöngyszemét. Halála után bármelyik államalakulat (szeleukida, pártus, szászánida) foglalta el Babilóniát, egyszerű tartományként tagolta be birodalmába.
A legújabb korban Szaddám Huszeinnek a korabeli város pontos másának felépítésére tett erőfeszítéseit leginkább egy dilettáns, szerencsétlen kísérletnek tekinthetjük, ahogy a városban 2003-ban katonai bázist berendező amerikai csapatok ténykedése sem használt túlságosan a műemlékeknek. Babilon örökségét azonban nem csak az elhagyatott romok jelentik.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
