Szabadszájúságáért kapott büntetése indította el Voltaire-t a hírnév felé

2018. december 3. 16:01 Múlt-kor

Született kedélyborzoló

François-Marie Arouet az a fajta koraérett kamasz volt, akit mindig meghívtak a legjobb mulatságokba. Hamar hírnevet szerzett magának a 18. század eleji párizsi elit körében éles eszével és fülbemászó rímjeivel, azonban 1716 májusában kitiltották a városból, miután a királyi családot becsmérlő írásokat tett közzé. Arouet azonban – aki nem sokkal később felvette legismertebb írói álnevét, a Voltaire-t – még csak ekkor kezdte el igazán a hatalmon lévők ostromlását szavaival. Az elkövetkező évtizedek során ez egyre durvább következményekkel járt: számára börtönnel, országa számára pedig végül forradalommal. És mindez egy vérfertőzésről szóló történettel kezdődött.

1715-ben az ifjú Arouet merész vállalkozásba fogott: Oidipusz történetét kívánta a kortárs francia közönséghez közelebb hozni. Az ókori görög történet Oidipusz bukásáról szól, aki tudtán kívül beteljesít egy jóslatot, mely szerint megöli apját, Théba királyát, és feleségül veszi saját anyját. Szophoklésztól származik a történet első írott formája, az „Oidipusz király” című dráma. Az európai színházakban az ókori művek ekkoriban ismét népszerűek voltak, legutóbb éppen Franciaországban, Pierre Corneille tollából született a történetből újabb adaptáció. Arouet azonban úgy gondolta, a legendának újításra van szüksége, ő maga pedig éppen a tökéletes korban élt ehhez.

1715. szeptember 1-jén meghalt XIV. Lajos, a „Napkirály”, akinek nem volt e pillanatban teljes jogú utóda. Uralkodása során a kor egyik legerősebb országává tette Franciaországot, gazdagítva kincstárát és bővítve gyarmatait – egyúttal azonban három igen költséges háborúba is belevezette. Központosította a francia államhatalmat, és hatalma egyik eszközévé emelte a katolikus egyházat azzal, hogy kegyetlen üldöztetésnek vetette alá a francia protestánsokat. Egyetlen fia, és annak gyermeke is még Lajos életében elhunyt. Ötéves dédunokája nem uralkodhatott önállóan, helyette kormányzóra volt szükség, aki nagykorúságáig vezeti az államot. Ez a tisztség Orléans hercegéé, Fülöpé lett, aki pozícióját kihasználva saját szája íze szerint kormányozta az országot saját haláláig.

Fülöp teljességgel megváltoztatta Franciaország geopolitikai irányát, a Habsburgokkal, Hollandiával és Nagy-Britanniával szövetkezett. Felborította a korábbi társadalmi rendet is – ellenezte a cenzúrát, és számos addig betiltott művet engedett újra nyomtatásba kerülni. A hangulat radikálisan megváltozott, már csak amiatt is, mert a kormányzóról köztudott volt, hogy a Párizs szívében található Palais-Royalban mind az étel és ital, mind a nők formájában habzsolta az életet – partnerei között sokan számon tartották saját lányát, Lujza Erzsébetet, Berry hercegnéjét is.

Arouet számára a társadalmi korlátok lazulása a lehetőségek szinte végtelen tárházával kecsegtetett, és a szabadság üzenetének terjesztésére a legalkalmasabb eszköznek a színházat látta. Úgy becsülte, az európai lakosság körülbelül öt százaléka tudta elolvasni „Levelek Angliáról” című 1733-as művét. Az évszázad végéig az előadott színdarabok sokkal szélesebb közönséget tudtak elérni, mint az írott szó.

Az előadás helyszínéül csupán egyetlen színház jöhetett szóba, annak ellenére, hogy Párizsban igen sok másik volt: a Comédie Française volt az egyetlen, amelyet az udvar felügyelt és jóváhagyott tragédiák és komoly drámák színre vitelére. Aki komoly drámaíró akart lenni, az a Comédie Française-ben akarta, hogy megjelenjenek művei. Arouet lázasan dolgozott az Oidipuszon, azonban a színház elutasította azt – nem véglegesen, csupán javaslatokkal, amelyeket az író több éven keresztül igyekezett megvalósítani a műben. 1717. január 19-én végül a színház vezetése beleegyezett, hogy bemutassák a darab a javaslatoknak megfelelően javított változatát.

1. Született kedélyborzoló
2. A reménytelen helyzetből a sikerbe