Sportszamarával temették el a pólóért rajongó kínai nemesasszonyt

2020. március 20. 18:53 Múlt-kor

A nagyra értékelt sportszamár maradványaira a közép-kínai Senhszi tartomány székhelyén, Hszian városában egy Kr. u. 878-ban elhalálozott, Cuj Si nevű arisztokrata asszony sírjában talált rá egy amerikai kutatókból álló csapat.

Az előkelő hölgy sírjában feltárt szamárcsontok meglepték a régészeket. A kutatásaikat összefoglaló tanulmány, amelyet az Antiquity tudományos folyóiratban tettek közzé, gyakorlatilag az első, amely régészeti leletekre alapozva boncolgatja a szamarak és a lovaspóló kapcsolatát a császári Kínában. A négylábú igásállatok ilyetén használatára ugyanis mindezidáig csak az írott források utaltak. A sír felfedezése egyben egy érdekes, a császárkori arisztokrácia nőtagjainak a lovas-, azaz a szamárpólóval való kapcsolatára is fényt derített.

„A szamarak az első igásállatok voltak, a letűnt évszázadok gőzgépeiként üzemeltek Afrikában és Nyugat-Ázsiában, de szinte semmit sem tudtunk arról, hogy mire használták őket Kelet-Ázsiában”- nyilatkozta Fiona Marshall a St. Louis-i Washingtoni Egyetem antropológiai tanszékének régésze, aki részt vett a Cuj Si sírjában talált csontok vizsgálatában.

Marshall hozzátette, szamár csontokat idáig még nem találtak a sírokban, ennek oka az volt, hogy a többnyire kereskedelmi útvonalakon áruszállításra használt állatok sokszor az utak mentén pusztultak el, így csontjaik nem maradtak meg. A Tang-dinasztia korában élt előkelő nő feltárt sírja Marshall szerint egy remek lehetőséget kínál arra, hogy jobban megismerjük a szamarak szerepét a kelet-ázsiai társadalmak életében.

A tanulmány egyik szerzője, a Senhszi Régészeti Akadémia munkatársa, Szungmej Hu elsőször úgy vélekedett, hogy „egy olyan hölgynek, mint Cuj Si semmi oka nem volt arra, hogy egy szamarat vigyen magával a túlvilágra. Ez az első ilyen temetkezés, amit valaha feltártunk.”

A lovaspóló Iránból származik, de a Tang-dinasztia idején (618-907) nagyon népszerű lett Kínában is, ahol az arisztokrata rétegek hódoltak a játéknak. A pólómeccseket a szórakoztatás mellett az uralkodó arra is felhasználta, hogy a legrátermettebb katonákat kiválogassa, és hadseregének tábornokaivá tegye őket. Cuj Si férjét Pao Kaot is egy ilyen mérkőzésnek köszönhetően léptette elő generálissá Hszi-cung császár.

A póló, mivel nagytermetű lovakon játszották, elég veszélyes játék volt, és áldozatokat is szedett; többek közt egy kínai császár is a pályán vesztette életét. Nem csoda hát, hogy az előkelők egy kissé finomabbra vették a figurát, és a nagy lovakat szamarakra cserélték. Megszületett a Lvju, azaz a szamárpóló. Bár az írott forrásokban mindkét pólófajta megjelenik, a művészek munkáikban csak a lovaspólót örökítették meg.

A kutatók szénizotópos vizsgálatnak vetették alá Cuj Si szamarának csontjait és elemezték azt is, hogy az állat vázszerkezete milyen terhelésnek volt kitéve. A vizsgálatok azt mutatták, hogy az állatot gazdája Lvju derbiken használta. Mivel az állatokat rendszerint azzal a céllal temették gazdáik mellé, hogy azok használhassák őket a túlvilágon, a kutatók azt feltételezik, hogy Cuj Si a másvilágon is számított „paripájára”, hogy az árnyékvilágban is hódolhasson a Lvjunak.

A tanulmány megállapítása szerint a sír és a benne talált szamármaradványok fontos bizonyítékul szolgálnak arra nézve, hogy a kínai császárságban az egyébként igavonásra használt állatok egy kis hányadát az előkelő rétegek tagjai, így például az arisztokrata hölgyek, szamárpólóra is használták. A szamár csontjainak behatóbb vizsgálata egyben szélesítette tudásunkat a szamarak múltban betöltött szerepéről is.