Sokak szerint valóságos átok hátráltatta a Panama-csatorna megépítését
2022. február 14. 15:55 Múlt-kor
Az Egyesült Államok átveszi a stafétát
A franciák nem adták fel az építkezést, és egy új társaságot alapítottak Philippe-Jean Bunau-Varilla vezetésével, ám az új társaság, a korábbi botrány miatt, nehezen gyűjtött pénzt. Még fontosabb volt azonban, hogy az amerikaiak megállapodtak a britekkel, hogy a fél évszázaddal korábbi egyezségükkel ellentétben mégis építhetnek csatornát a két óceán között.
Elkezdődött a Nicaragua-csatorna tervezése, amihez rendelkezésre állt a pénz és az amerikai politikai elit akarata. Abban az esetben azonban, ha a két projekt párhuzamosan valósult volna meg, az új francia csatornatársaság értéke sokkal kevesebb lett volna, ezért nehezebben jutottak hozzá forrásokhoz, így azt végül eladták az amerikaiaknak.
Csakhogy a kolumbiai kormányzat nemigen akarta elismerni az egyezséget. Theodore Roosevelt elnök és az Egyesült Államok ezért a panamai szeparatista mozgalmakban találta meg a szövetségesét.
Panama 1903-ban kimondta a Kolumbiától való elszakadást, az USA pedig gyorsan elismerte, biztosítva azt, hogy a kolumbiaiak nem lépnek fel a szeparatisták ellen. Az új köztársasággal azután gyorsan tető alá hozták a szerződést, és az Egyesült Államok különleges jogokat kapott a csatorna környezetében, többek között jogot arra, hogy katonailag beavatkozzon.
Az építkezés így 1904-től folytatódott. Eleinte ugyanazokkal a problémákkal küzdöttek, de William Gorgasnak, az építkezés egészségügyi vezetőjének a javaslatára lecsapolták a környező tavakat, aktívan használták a szúnyoghálót, aminek köszönhetően a sárgaláz és a malária kevesebb áldozatot szedett.
Az amerikai építkezés tíz éve alatt azonban így is mintegy hatezer ember halt meg. A nehézségek ellenére végül mégis a tervezett határidőnél valamivel hamarabb, 1914. augusztus 15-én haladhatott át az első hajó a csatornán.