Sohasem nyert megbocsátást „fecsegése” miatt az angol királynő nevelőnője

2017. december 18. 14:38

Marion Crawford mindössze 22 éves volt, amikor Erzsébet yorki hercegné (akire manapság leginkább Erzsébet anyakirálynéként emlékezünk) nevelőnőnek fogadta két lánya, Erzsébet és Margit hercegnők mellé. A két kislány ekkor nagybátyjuk, Edward walesi herceg és édesapjuk, Albert yorki herceg után, a harmadik és a negyedik helyet foglalták el a brit trónöröklési sorban. A két hercegnő és nevelőjük ennek megfelelően kezdetben csendes, nyugodt életet éltek, és csak ritkán érintkeztek a nyilvánossággal.

1936-ban aztán egy csapásra felborult a család addig nyugodt élete. V. György halálát követően VIII. Edward került a trónra. Az újdonsült király pedig rövidesen világraszóló botrányt okozott, amikor beleszeretett Wallis Simpsonba, az ekkor már kétszeresen elvált amerikai asszonyba. A kialakuló alkotmányos válság során sem a brit kormány, sem a király nem engedett, így végül VIII. Edward a végén – családjának határozott tiltakozása ellenére – lemondott a trónról öccse, Albert herceg javára, aki VI. György néven állt a Brit Birodalom élére.

Crawford az újdonsült királyi családdal együtt költözött be a Buckingham palotába, és éveken keresztül segítette a két lány felkészítését az immár elkerülhetetlen uralkodói szerepkörökre. Mindazonáltal igyekezett, hogy Erzsébet és Margit a gyermekkor „normális” részét is megtapasztalhassák, így rendszeresen vitte őket kirándulásokra, vásárolni a Woolworths áruházba és még egy külön cserkészrajt is szervezett számukra.

A brit királyi udvartartás ekkoriban szinte már megrögzötten elzárkózó volt. A nyilvánosság szinte semmit sem tudott a palota falain belül zajló eseményekről és a királyné igyekezett is megóvni gyermekeit a kutakodó tekintetek elől. Az udvarban szolgáló személyektől ennek megfelelően teljes diszkréciót vártak el minden körülmények között. Különösen igaz volt ez a második világháború éveiben, amikor Crawford legfontosabb feladata az volt, hogy az immár tizenéves korba érő hercegnők figyelmét elterelje a vészterhes eseményekről.

17 éven keresztül tartó szolgálata során a nevelőnő a királyné egyik legfontosabb bizalmasává vált. Kitartása nem is maradt jutalom nélkül. Megkapta a Királyi Viktória Rendet, bőkezű járandóságot utaltak neki és még egy házat is kapott a Kensington palotához tartozó birtokokon, amelyben teljesen ingyen lakhatott. Mindezekért cserébe természetesen neki is nagy árat kellett fizetnie: saját magánélete mindig második helyre szorult. Így például egészen addig tilos volt összeházasodnia, míg a trónörökös Erzsébet hercegnőt el nem jegyezték 1947-ben. Miután a két hercegnő felnőtt, Crawford végre berendezkedhetett saját otthonában, de még ezt követően is jó kapcsolatot tartott a királyi párral és egykori pártfogoltjaival.

A sokáig harmonikus kapcsolatban aztán 1949-ben következett be végzetes törés. Egy amerikai női magazin felkereste Crawfordot azzal, hogy szeretnének cikket írni a királyi nevelőként eltöltött éveiről. A kötelességtudó asszony ekkor a királynéhez fordult, hogy hozzájárulását kérje egy ilyen cikkhez. Az uralkodói család kezdetben egy jó lehetőséget látott a cikkben arra, hogy népszerűsítsék magukat a tengeren túlon, ezért a királyné engedélyezte Crawford számára az interjút, de csak azzal a feltétellel, ha a nevelőnő nem adja hozzá a saját nevét.

Az ezt követő események kapcsán nem tudni pontosan hogyan, de a cikk végül mégis Crawford nevével ellátva jelent meg és számos olyan túlságosan őszinte elemet tartalmazott (így például a királyné és Wallis Simpson jeges viszonyáról vagy éppen a király hangulatáról), amelyet az uralkodói család nem akart nyilvánosságra hozni.

A leendő anyakirályné valósággal dühöngött és úgy fogalmazott, hogy egykori bizalmasa „elvesztette a fejét.” A helyzet csak tovább fajult, amikor egy évvel később Crawford egy önálló könyvet adott ki A kis hercegnők címen, amelyben saját, palotában töltött életét beszélte el. Bár a könyv egy kritikusa úgy fogalmazott, hogy „egy ilyen cukrozott összeállítás … hihetetlen, hogy bárkit meg tudna sérteni” – a királyi család valóságos árulásként élte meg a történteket.

Crawfordot hamarosan kirúgták a neki juttatott villából és a királyi udvar minden kapcsolatát megszakította vele. Az egykori nevelőnő ezután Aberdeen városában telepedett le és bár a háza mellett vezető úton a királyi család rendszeresen elhaladt a Balmoral kastély felé, sosem látogatták meg többé. Férje 1977-es halála után depresszióba süllyedt és öngyilkosságot is megkísérelt. Ekkor írt „búcsúlevelében” így fogalmazott: „A világ elhaladt mellettem, és én nem tudom elviselni, hogy azok akiket szeretek, elhaladnak mellettem az úton.”

Marion Crawford végül 1988. február 11-én halt meg egy aberdeeni szanatóriumban. Érdekesség, hogy egy titkát haláláig megőrizte: a levelek, amelyekben az anyakirályné belegyezett az első cikk publikálásába, csak a halálát követően láttak nyilvánosságot.