Római katonák Eszéken: a harmadik század rejtett tömegsírja

2025. október 16. 19:05 Múlt-kor

A felfedezés, amely új fényt vet Róma válságára

A horvátországi Eszék (ókori Mursa) területén 2011-ben feltárt kútban hét férfi csontvázát találták meg a régészek. A PLOS ONE folyóiratban közölt kutatás szerint a férfiak római katonák lehettek, akik Kr. u. 240 és 340 között, a Római Birodalom harmadik századi válsága idején haltak meg. Ez az öt évtized a politikai instabilitás, polgárháborúk és idegen inváziók kora volt, amikor a birodalom egysége megingott.

A történeti források két nagy csatát is említenek Mursa közelében, köztük Gallienus császár és a trónbitorló Ingenuus összecsapását Kr. u. 260 körül – a kutatók szerint a tömegsír ennek lehet a nyoma.

„Minden jel egyetlen katasztrofális eseményre utal” – mondja Dr. Mario Novak, a zágrábi Antropológiai Kutatóintézet vezetője. A férfiakat valószínűleg röviddel haláluk után dobták a kútba, ami a csata utáni gyors temetésre utal. A csontvázakat egymásra dobálva találták, nem hagyományos temetkezésként. Egy Kr. u. 251-ben vert érme segítette a keltezést, megerősítve, hogy a tömegsír a válság korából származik.

A római katonák testének üzenete

A bioarcheológiai elemzés szerint a hét férfi mind felnőtt, 18 és 50 év közötti volt, átlagosan 172,5 cm magas – a korszak civil lakosságánál magasabb és erősebb. Csontjaik számos korábbi sérülést mutattak, a harcos élet és a fizikai megterhelés jeleivel.

Több csontvázon harci traumák is láthatók: szúrt sebek, kardvágások, koponyatörések. Egyikük mellkasát lándzsa döfhette át, másikuk karját kard hasíthatta fel. Nem járvány vagy éhínség áldozatai voltak, hanem katonák, akik fegyverrel a kézben estek el. „A demográfiai profil teljesen megfelel a római katonák jellemzőinek – fiatal, edzett és kiképzett férfiak voltak” – tette hozzá Novak.

Mit ettek és honnan jöttek a birodalom védelmezői?

A kutatók izotópos vizsgálattal a bordákból nyert kollagént is elemezték. A szén- és nitrogénizotópok elemzése alapján étrendjük főként búzából és kölesből állt, kevés hússal és nyomokban tengeri eredetű táplálékkal – pontosan, ahogy a római katonai fejadagokat a korabeli feljegyzések leírják.

Az ősi DNS-analízis (aDNS) még meglepőbb képet adott. A genetikai szekvenálás négy egyén esetében sikerült, és rendkívüli genetikai sokféleséget mutatott. Egyikük sem helyi származású volt: felmenőik Észak-Európából, a Földközi-tenger keleti térségéből és a Pontus–Kaszpi-sztyeppékről származtak.

„Ez a genetikai heterogenitás a római hadsereg soknemzetiségű jellegét tükrözi” – mondja Dr. Cosimo Posth, a Tübingeni Egyetem kutatója. „A birodalom minden részéből toboroztak, és ez a tömegsír egy pillanatkép erről a sokszínűségről.”

A római katonák sorsa és a birodalom tükre

Az izotópos, genetikai és régészeti adatok együttesen egyértelmű képet rajzolnak: hét katona, a birodalom különböző vidékeiről, ugyanazon a csatamezőn lelte halálát. Bár a Kr. u. 260-as mursai csatáról kevés forrás maradt, a történészek hatalmas veszteségeket említenek. A legyőzötteket gyakran kivégezték vagy temetetlenül hagyták – ezek a férfiak a kút mélyén találták meg végső nyughelyüket.

„Ez a lelet nemcsak arról szól, hogyan haltak meg” – mondja Novak. „Arról is, hogy mennyire összekapcsolt volt a birodalom, és mennyire pusztítóak voltak a belső háborúk.”

A mursai tömegsír a birodalom miniatűr képe: soknemzetiségű, harcos, mégis törékeny. A tudomány ma már nemcsak a tárgyi leletek, hanem az emberi maradványok genetikai és kémiai nyomai alapján képes rekonstruálni a múltat.

A tanulmány szerzői így foglalják össze eredményeiket: „A mursai tömegsír multidiszciplináris elemzése feltárja Róma harmadik századi zűrzavarának emberi árát, amelyet évezredeken át megőrzött egy kút csendje.”