Reuter emberei feltartóztattak egy postahajót, hogy ők jelenthessék elsőként Lincoln halálát

2017. július 21. 11:41 MTI

Israel Beer Josaphat néven, zsidó szülők gyermekeként jött a világra a németországi Kasselben. Tisztviselőként dolgozott nagybátyja göttingeni bankjában, amikor megismerkedett Carl Friedrich Gauss-szal, a kiváló matematikussal és fizikussal, aki akkoriban éppen az elektromos távíróval kísérletezett. 1845 októberében Londonba költözött, ahol már Julius Josaphat néven mutatkozott be, majd novemberben egy lutheránus templomban megkeresztelkedett, és felvette a Paul Julius Reuter nevet. Egy héttel később ugyanebben a templomban feleségül vette egy lutheránus lelkész lányát. Két év múlva visszatért német földre, és betársult egy berlini könyvesboltba, amely attól fogva a Reuter und Stargardt nevet viselte. Politikai pamfleteket is publikált, ami felbőszítette a hatóságokat, ezért 1848-ban a forradalmi lázban égő Párizsba tette át működésének színhelyét. Hírlapi cikkekből készült kivonatokat és üzleti híreket kezdett fordítani német újságoknak, dolgozott a későbbi rivális francia Havas (később AFP) hírügynökségnek is.

1849-ban visszatért szülőhazájába, és a határ menti Aachenben bérelt lakást. Akkoriban itt értek véget a távíróvezetékek, ezért azon töprengett, miként tudna híreket továbbítani. Kézenfekvő megoldásként kínálkoztak a postagalambok, mert négyszer olyan gyorsan értek célba, mint a vonaton szállított üzenetek. 1849-ben a részvényárfolyamok továbbítására állította fel postagalamb-szolgálatát Brüsszel és Aachen, a német és a francia-belga távíróvonalak végpontja között. Ekkor már fektették a távírókábeleket Nagy-Britannia és Európa között, ezért 1851-ben Londonba költözött, ahol a tőzsde közelében egy hivatalsegéddel létrehozta távirati ügynökségét. Irodája tőzsdei árajánlatokat továbbított Párizs és London között, a La Manche csatorna alján húzódó Calais-Dover telegráfkábelen keresztül. Cége jelmondatának a „Kövesd a kábelt!” választotta.

Rávette a Morning Advertisert, majd a London Timest és más angol újságokat, hogy közöljék az általa szállított híreket, hamarosan az egész brit sajtó az előfizetője lett. Cége akkor vált igazán híressé, amikor 1859-ben elsőként továbbította Londonba III. Napóleonnak az itáliai osztrák-francia háború kitörését előrevetítő beszédének szövegét. 1865-ben a Reuter's (a cégnevet már hosszú ideje aposztróf nélkül használják) jelentette elsőként Európának, hogy az Egyesült Államok elnöke, Abraham Lincoln merénylet áldozata lett. A hír tizenkét nap alatt jutott el az előfizetőkhöz, a Reuters munkatársai Írországnál feltartóztatták az érkező postahajót, és az értesülést telegráfon továbbították Londonba.

Üzleti vállalkozása ösztönzőleg hatott az európai kommunikációs hálózat fejlődésére, a tenger alatti kábelek lefektetése pedig lehetővé tette, hogy szolgáltatásait más földrészekre is kiterjessze. A század végére már csaknem minden jelentős térségben volt irodája, a Távol-Keleten csakúgy, mint Amerikában. A Reuters legnagyobb vetélytársa a francia Havas és a német Wolff cég volt, de több évi ádáz versengés után 1870-ben békét kötöttek, és „felosztották a világot”. A három hírügynökség hosszú évekig egyeduralkodó volt a világ hírellátásában.

Reutert, aki 1857-ben felvette a brit állampolgárságot, 1871-ben emelte bárói rangra a szász-koburg-gothai herceg. A ranggal járó kiváltságokat később Angliában is elismerték. Az ügynökség alapítója 1878-ban, hatvankét éves korában vonult vissza, utóda Herbert nevű fia lett. Élete hátralévő részét pihenéssel töltötte, 1899. február 25-én érte a halál nizzai villájában. A Reuterst 2008-ban felvásárolta a csaknem száz országban jelenlévő Thomson információs vállalat, a Thomson Reuters vállalatóriás székhelye New Yorkban található.