Rejtélyes víz alatti településre bukkantak a görög partoknál
2015. szeptember 2. 17:13
2014-ben a Genfi Egyetem régészei éppen búvárgyakorlatokon vettek részt a Peloponnészoszi-félszigeten, az Athéntól délre található Kiladha-öbölnél, amikor egyszer csak cserépdarabokat vettek észre a part közelében. Amikor közelebb úsztak hozzá, kiderült, hogy építészeti elemekről van szó, és a víz akár egy egész elsüllyedt települést is rejthet. A területen az elmúlt hónapokban folytatott kutatások során a víz alatti régészek egy hatalmas, erőteljesen védett, egészen az i. e. 2500-ig, vagyis a gízai piramisok megépítésének időszakáig visszavezethető települést tártak fel.
Miután 2014-ben az Égei-tengerben felfedezték a település nyomaira utaló leleteket, a Genfi Egyetem kutatói 2015 júliusában tértek vissza a helyszínre, hogy részletes vizsgálatnak vessék alá a területen talált tárgyakat. Az ún. Svájci Régészeti Iskola, valamint a görög kulturális minisztérium által felügyelt projekt során a kutatók a világ legnagyobb napelemmel működő hajója, a TerraSubmersa (PlanetSolar) segítségét is igénybe vették.
A kutatók a mintegy tíz futballpálya nagyságú területen felfedezett romok között számos épületre is rábukkantak. Az ovális vagy kör alakú építmények ugyanabban a stílusban épültek, mint azok az épületek, amelyek a bronzkori görögországi civilizációk lakosai készítettek. A régészek a romok között legalább három, Görögország más részein ismeretlen patkóalakú épületet is találtak a városfalnál, amelyekről feltételezik, hogy masszív, védelmi célból épített tornyok lehettek. Amint a feltárást vezető régész, Julien Beck, a Genfi Egyetem professzora elmondta a Spero News hírportálnak, a felfedezés jelentőségét a település méretei mellett az adja, hogy a kutatók hasonló falakat csak nagyon ritkán találnak.
A régészek emellett kikövezett felületeket is találtak, amelyekről feltételezik, hogy egy utca maradványai lehetnek, de kő- és agyageszközöket is feltártak az öbölben. Többek között a helladikus kultúra (i. e. 3200-i. e. 2050) idejére datálható obszidián kardokat is felfedeztek. A kutatók összesen több mint hatezer, víz alatti településsel kapcsolatba hozható tárgyat találtak a part mentén, amelyek – Beck szavaival élve – valóságos „régészeti paradicsommá” teszik a feltárási területet.
Bár a szakértők szerint a bronzkori görögországi gazdaság tekintetében az agrárjelleg dominált, a leletek alapján megállapítható, hogy a területen ebben az időszakban a kohászat, valamint a bányászat is fejlődésnek indult. Úgy tűnik, egyfajta piacgazdaság épült ki a Peloponnészoszi-félsziget part menti területei mentén, és a kutatók feltételezése szerint a nemrég feltárt települést azért védhették olyan komoly erőkkel, mivel komoly mennyiségű kereskedelmi árut tárolhattak a városban.
Bár a település korabeli jelentőségét egyelőre nehéz lenne meghatározni, Beck máris a Návplió közelében felfedezett Lernához hasonlította a várost. A Héraklész legendájában is felbukkanó Lerna az ott feltárt kerámiáknak és épületeknek köszönhetően hosszú ideig referenciapontként szolgált a kutatók számára. Beck és kollégái nem mernek találgatásokba bocsátkozni a város elsüllyedésének okaival kapcsolatban, de a tengerszint megemelkedése, valamint a tektonikai lemezek elcsúszása is az okok között szerepelhet.
Sokakban felmerülhet, hogy esetleg Atlantisz városát találták meg a kutatók, amely Platón szerint i. e. 9600 körül süllyedt a tenger fenekére, és a nyugati filozófusok és történetírók mintegy 2400 éve próbálnak a nyomára bukkanni, valószínű azonban, hogy továbbra sem a rejtélyes civilizáció maradványait fedezték fel. Bár a tudósok a 19. század óta igyekeznek létező történelmi helyszínekkel – többek között az. i. e. 1600-ban egy vulkánkitörésben elpusztult Santorinivel – összefüggésbe hozni Atlantiszt, egyelőre nem sikerült a nyomára akadni.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
