Rejtélyes kőkorszaki emberi maradványokat vizsgálnak újra Dániában
2026. május 12. 07:30
Újabb tudományos elemzésnek vetik alá a kelet-jütlandi Dyrholm kőkorszaki lelőhelyéről származó, vágás- és törésnyomokat viselő emberi csontokat, hogy megfejtsék Észak-Európa egyik legnyugtalanítóbb őskori rejtélyét. A mintegy 160 darab, az 1920-as és 1930-as, majd az 1970-es években feltárt csontmaradványon található sérülések – köztük a húslefejtésre és a csontvelő kinyerésére utaló nyomok – korábban a kannibalizmus elméletét erősítették, ám a modern vizsgálatok komplexebb, rituális halottkultuszt is feltételeznek.
A Berit V. Eriksen professzor által vezetett nemzetközi kutatócsoport, dán intézményekkel (például a Dán Nemzeti Múzeummal) együttműködve a legmodernebb módszerekkel elemzi újra a leletanyagot. A csontok nem teljes, intakt sírokból származnak, hanem az ásatási területen elszórtan, állati maradványokkal keveredve kerültek elő. A radiokarbonos kormeghatározás alapján az emberi csontok lerakódása nem egyetlen eseményhez köthető, hanem évszázadokon át tartó folyamat eredménye.
A leletek legmegdöbbentőbb jellemzője a fizikai beavatkozások sorozata: a csontokon vágásnyomok, zúzódások, longitudinális hasítások és a húslefejtés egyértelmű jelei láthatók. Egy gyermek koponyáján ráadásul olyan sérüléseket azonosítottak, amelyeket a szakértők lehetséges skalpolásként értelmeznek, míg más darabokon ragadozók fognyomai fedezhetők fel.
A korai kutatók ezekből a jelekből arra következtettek, hogy a Dyrholmnál élő közösség kannibalizmust folytatott. A jelenlegi kutatás azonban ezt az interpretációt túl szűknek tartja. Bár az erőszakos halál és a kannibalizmus lehetősége nem zárható ki teljesen, a kutatók felhívják a figyelmet az alternatív, másodlagos (vagy többlépcsős) temetkezési rituálékra. Egyes mezolitikus társadalmakban a halottakat először a szabadban (például fákra vagy emelvényekre helyezve) hagyták lebomlani, majd a csontokat később manipulálták, feldarabolták és a táj kitüntetett, szakrális pontjain (Dyrholm esetében a tengerparti, fjordos övezetben) helyezték el.
Dyrholmot a késő mezolitikus Ertebølle-kultúra (Kr. e. 5400 – 3950) idején, majd a kora neolitikus, már földművelést folytató Tölcséres Szájú Edények Kultúrája (Kr. e. 3950 – 3400) alatt is folyamatosan lakták. Ez a korszak Észak-Európa történelmének egyik legfontosabb fordulópontja: az átmenet a gyűjtögető életmódról a letelepedett, mezőgazdaságra épülő (kerámiát és háziállatokat használó) társadalmak felé.
A vágásnyomos csontok újraértékelése nemcsak egy "kriminalisztikai" őskori talányt oldhat meg, hanem kulcsfontosságú adatokkal szolgálhat arról, hogyan alakult át a halálhoz, a testhez és az ősökhöz való viszony ebben a radikális társadalmi és gazdasági változásokkal terhelt átmeneti időszakban.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
