Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》

Raktárakba száműzve – remekművek, amelyeket rejtegetnek a nyilvánosság elől

2015. október 8. 16:16

A nevesebb múzeumokban a világ számos pontján zárják el a nyilvánosság elől a művészettörténet legnagyobb alkotásait. A látogatók a New York-i Modern Művészetek Múzeumában (MoMA) megtalálható 1221 Picasso-festményből 24-et, a neves kaliforniai művész, Ed Ruscha 145 képéből egyet, a szürrealista Joan Miró 156 munkája közül mindössze 9-et láthatnak az állandó kiállításon. A BBC összeszedte, hogy mi áll néhány felbecsülhetetlen értékű műtárgy rejtegetésének hátterében. 

<

A megoldás: raktárkiállítás?

Bár úgy tűnhet, hogy a londoni Tate, a New York-i Metropolitan, a Louvre vagy a MoMA minden, tulajdonában lévő értékes alkotást kiakasztott a falra. Ez azonban valójában távol áll az igazságtól, mivel a vezető intézmények kollekciójuk jelentős részét megfelelő hőmérsékletű, sötétített, aprólékosan berendezett raktárszobákban őrzik – olvasható a BBC cikkében. A Tate a gyűjteménye részét képező képzőművészeti munkák húsz, a Louvre nyolc, a New York-i Guggenheim Múzeum három, a Berlini Galéria pedig mindössze két százalékát teszi közszemlére. „Nincs helyünk arra, hogy többet mutassunk meg” – jelentette ki a Berlini Galéria igazgatója, Thomas Köhler, aki hozzátette, hogy az intézménynek 1200 négyzetméteres terület áll rendelkezésére, hogy kiállítsa az évtizedeken keresztül vásárlással és ajándékozások révén szerzett műtárgyakat.

A nem megfelelő nagyságú kiállítóhely azonban csak az egyik oka a műalkotások takargatásának. Ugyancsak fontos szempont lehet, hogy az egyes művek illeszkednek-e a múzeum aktuális művészeti koncepciójába. Emellett a nevesebb művészek kevésbé jelentős munkái is ritkán kerülnek ki a raktárszobákból, és sokszor az ingatlanvásárlások révén a múzeumhoz került értéktárgyak is éveken át is ládákban hevernek, mielőtt kiválogatnák őket. Számos, érzékeny anyagból készült vagy sérült műalkotást még gondosan be is kell fedni a további állagromlás elkerülése végett, de az egyes intézmények gyűjtőkörüktől és a tulajdonukban lévő értékektől függően különböző stratégiákat alakítottak ki. Míg a londoni Nemzeti Galériában egy olyan rendszert dolgoztak ki, amely egyszerre az átlagosnál több műalkotás kiállítását teszi lehetővé, addig a több mint egymillió metszetet (amelyek közül sok nagyon sérülékeny) birtokló bécsi Albertina természetesen csak töredékét tudja kiállítani hatalmas gyűjteményének.

Mivel az emberek többsége furcsának találja, hogy az intézmények a tulajdonukban lévő műalkotások mindössze néhány százalékát teszik közszemlére, a múzeumok az utóbbi években igyekeznek minél többet a nyilvánosság elé tárni műtárgyaik közül. Amellett, hogy sok intézmény elkezdte az állandó kiállításán szereplő művek digitalizálását, egyes múzeumok az ún. Schaulager, vagyis „raktárkiállítás” módszeréhez folyamodnak: a látogatók a raktárban, egy üveg mögött elhelyezve, vagy restaurálás közben láthatják az alkotásokat. A szentpétervári Ermitázs 2014-ben nyitotta meg raktárát a hosszú ideje nem látott műtárgyakat megtekinteni vágyó érdeklődők előtt, és a New York-i Brooklyn Művészeti Múzeum is elkezdte közszemlére tenni raktárait. Számos múzeum – többek között a Tate, a MoMA és a Metropolitan – céljai között szerepel, hogy növelje az állandó kiállítására rendelkezésre álló kiállítóteret.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Raktárakba száműzve – remekművek, amelyeket rejtegetnek a nyilvánosság elől

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra