Pottyantástól az öblítésig – A WC története
2015. október 15. 13:35
Vajon miért volt méhecske hosszú ideig a WC-csészékre rajzolva? És milyen története van a WC-papírnak? Mit használtak elődeink egészen 1857-ig? A Spektrum különleges történeti utazása a pottyantástól az öblítésig ma 19 órától látható.
A Bibliában így szerepel: "A táboron kívül legyen egy helyed, hogy kimehess oda. És ásód is legyen a fegyvered mellett, hogy gödröt áss vele, és ha felkelsz, betakarhasd azt, ami elment tőled." Öblítéses WC-t először a rómaiak használtak. A kommunális árnyékszéken egyszerre huszonöten fértek el. Alatta fővízelvezető csatorna folyt, az ülőke előtt márványcsatorna futott, így biztosítva a mosakodási lehetőséget. Egy botra rögzített szivacsot mártottak a vízbe, azzal mosták a hátsó felüket.
A 13. században az ürülék a városfalon létrehozott réseken hullt alá. A kezdetleges illemhely fa ülőkével volt ellátva, a lepotyogó ürülék azonban ráragadt a várfalakra és addig gyűlt a fal tövében, amíg el nem takarították onnan. Az arisztokrácia sokáig nem is tudott mit kezdeni az akkori WC-használattal, ők jó ideig a bilihez ragaszkodtak, amelyet sokszor még az ebédlőkbe is magukkal vittek, ahol kis szekrényekbe rejtették. Angliában az első földalatti illemhely 1854-ben nyílt meg és egészen 1971-ig egy pennyt kellett fizetni a használatáért. A WC az 1880-as években került ki a tömegpiacra.
A japánoknál - akik rettenetesen szégyellik, ha a szomszéd hallja a WC-ből jövő hangokat – ma már általános az ülőkemelegítős, vízszabályozós csésze, annak ellenére, hogy Japánban csak a második világháború után kezdtek elterjedni az ülős WC-k, mert addig csak guggolósat használtak. További érdekességeket is megtudhat az illemhelyek történetéről, ha ma este hét órakor a Spektrumra kapcsol.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
