Pöcegödörbe süllyesztett iratokkal és szalma alá rejtett uránnal ért véget a náci atomprogram
2020. június 5. 18:43 Múlt-kor
A szövetségesek egyik legnagyobb félelme a második világháború előrehaladtával az volt, hogy Hitler sokat hangoztatott „csodafegyverei” közül valamelyik esetleg valóban beváltja a hozzá fűzött reményeket. Bár a „Wunderwaffe”-projektek némelyike egészen földtől elrugaszkodott volt (a földrengést előidéző szerkezettől a „halálsugárig”), mások, mint például a biológiai, illetve vegyi fegyverfejlesztések eredményesek voltak, és akár óriási veszteségek okozására is alkalmasak lehettek volna. A legfélelmetesebb eshetőség azonban az volt, hogy a Harmadik Birodalom elkészíti és beveti az atombombát.
Különleges egységek mindkét oldalon
A második világháború kezdetén Németország messze a többi ország előtt járt az atomfizikai kutatásokban. 1938-ban német kutatók idéztek elő elsőként atommaghasadást, ezt követően pedig külön tudóscsapatot szerveztek az atomfegyverfejlesztésre, ennek élére a neves kvantumfizikust, Werner Heisenberget nevezték ki. Miközben folyt a fejlesztés, a német haderő a hasadóanyagnak szánt urán felhalmozásába is belekezdett.
Az ellenség eredményeinek felderítésére 1943-ban az amerikaiak létrehoztak egy különleges egységet tudósokból, illetve hírszerzőkből. A „Lightning A” („Villám A”) nevű egység feladata az Alsos fedőnevet kapta, vezetője Boris T. Pash ezredes, az elhárítás veteránja volt, aki a Manhattan-terv kémekkel szembeni védelmében is részt vett.
Pash utóbbi szerepében le is leplezett egy csoport kommunistaszimpatizáns kémet, akik a Szovjetunió számára kívánták megszerezni a terv részleteit.
Az ezredes és csapata eleinte a frontvonalbeli csapatokkal tartott az európai hadszíntéren, előbb Olaszországban, majd Franciaországban, és a menet közben elfogott tudósokat és egyéb szakembereket hallgatták ki, valamint elemezték a lefoglalt kutatási anyagokat.
Ezen anyagok alapján az amerikaiak levonták a következtetést, hogy Németország valószínűleg nem képes az atomfegyver kifejlesztésére, százszázalékos bizonyítékuk azonban erre sem volt. A Szovjetunióval időközben egyre élesedett a viszony, így amiatt is nagy volt az aggodalom, hogy a német eredmények a Vörös Hadsereg kezére kerülnek.
Pash ennek megakadályozása érdekében vakmerő küldetésre vezette a „Villám A”-t: a frontvonalon túlra, még német fennhatóság alatt álló területre hatoltak be 1945 áprilisában.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
