Ősi tározókból nyerik ma is a vizet India egyes területein
2024. augusztus 28. 14:20 Múlt-kor
Szobrok garmadája
Rani ki vav a középkori India szobrászatának egyik legjelentősebb emléke. A Maru-Gurdzsára építészeti stílus és a Szólanki-építészet hatásai tükröződnek rajta, párhuzamba állítható a korszakban épült modherai Nap-templommal, amelyet I. Bhimdev 1026-ban kezdett el építeni.
Ran ki vav egy fordított templomot formáz, ezzel is kiemelve a víz szentségét. Az építmény hét rendkívül kidolgozott lépcsős szintből áll, mindegyik szinten számtalan faragott ábrázolással díszítve, összesen ötszáz nagyobb, és több ezer kisebb vallási és mitológiai témájú szobrot felhasználva.
A Rani ki vav egyik díszes faragványa
Közülük is kiemelkedik Visnu tíz megtestesülése, láthatjuk vadkanként, oroszlánemberként, törpeként, sőt, kilencedik megtestesülésében Buddhaként jelenik meg.
A szobrok között fellelhető a templomot építtető Udajamáti királyné faragott alakja is, lótuszvirággal a kezében, miközben egyik szolgálója napernyőt tart a feje fölé.
Sajnos nem minden szobor maradt fenn épségben a történelem viharában. Egy részüket ma az épület előtt, a helyükről kiemelve lehet megtekinteni.
Az északnyugatról érkező mohamedán hódítók eleinte nem viseltettek különösebb türelemmel a helyi kultúra iránt, az Afganisztánban felemelkedő Gaznavida-dinasztia uralkodója, Mahmúd a szomnathi templomot kirabolta és lerombolta 1026-ban.
Ran ki vav megmenekülését részben a fontos funkciójának, részben pedig a már említett elárasztásnak köszönheti.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
