Oroszországban leltek rá az amerikai őslakosok legkorábbi rokonára

2020. május 25. 16:41 Múlt-kor

A tanulmány szerint az észak-amerikai őslakosok szibériai ősei sokkal nagyobb területen éltek Eurázsiában és sokkal mobilabbak is voltak, mint azt korábban gondolták. A fenti megállapítás megerősíti azt a feltételezést, miszerint az amerikai őslakosok elődei elszigetelődtek ázsiai őseiktől a Beringiának (vagy: Bering-földhíd) nevezett, egykoron Ázsiát és Észak-Amerikát összekötő földszoroson.

Az emberek kb. 20 ezer évvel ezelőtt léptek erre a földszorosra Szibéria legkeletibb csücskéről, de hogy előtte hol éltek és merre vándoroltak, az sokáig nyitott kérdés maradt.

A Cell tudományos magazinban egy nemrégiben megjelent új tanulmány az amerikai őslakosok legkorábbi és egyben a legközelebbi genetikai ősével rukkolt elő. Ez az ős sokkal messzebb élt Beringiától, mint korábban feltételezték, nyilatkozta a tanulmány vezető szerzője, Johannes Krause paleogenetikus, a németországi Max Planck Társaság tudósa.

Az 1970-es években orosz régészek a Szovjetunió közép-ázsiai területének déli részén, a Bajkál-tó déli partja és a mongol határ között fekvő Uszty-Kjahta nevezetű lelőhely feltárásán dolgoztak. A régészeti ásatások során több ezer kő és csontszerszám mellett egy emberi fogdarab is előkerült a föld alól.

A fog évtizedekig egy fiókban pihent, amikor is Szvetlana Snajder, az Orosz Tudományos Akadémia munkatársa fel nem hívta rá a Max Planck Társaság DNS-szakértőinek a figyelmét. Krause kezdetben igen szkeptikus volt, és nem hitte, hogy a fogdarab ép DNS-t tartalmazhat. A szibériai hideg és száraz környezet azonban jól konzerválja a DNS-t, így a tudós csapatnak szerencséje volt, sikerült szekvenálniuk a fog tulajdonosának genomját.

A szénizotópos analízis során pedig az is kiderült, hogy a fogmaradvány körülbelül 14 ezer éves lehet. A genom elemzése során az is megállapításra került, hogy a fog egykoron egy férfié volt, aki eurázsiai és kelet-ázsiai felmenőkkel rendelkezett, csakúgy, mint a modern amerikai őslakosok. A fog egykori gazdája a kutatók szerint az amerikai őslakosok legkorábbi ismert közeli rokona, aki Amerikán kívül tengette mindennapjait.

A férfi nagyjából 4500 kilométerre élt Beringiától és majd 3200 kilométerre attól a körülbelül 10 ezer évvel ezelőtt Északkelet-Szibériában élő nőtől, akinek genomja kétharmad részben megegyezik a ma élő amerikai őslakosokéval. Ez Krause szerint arra utal, hogy az a populáció, amelyből az amerikai őslakosok eredeztethetőek, igen nagy területen megtalálható volt Eurázsia északkeleti részén.

Ezek a hatalmas távolságok arra utalnak, hogy az a népcsoport, amelyből az amerikai őslakosok közvetlenül eredeztethetik magukat, Beringiában és nem Szibériában izolálódott genetikailag, ahol egyébként évezredekig vándoroltak. A Bajkál-tó partvidékén ma élő népességnek genetikailag nem sok köze van a régebbi populációhoz, amely Északkelet-Ázsiából érkező bevándorlókkal cserélődött ki, úgy 10 ezer évvel ezelőtt.

A Bajkál-tó körüli népesség a tanulmány szerint folytatta a vándorlást és több ezer éven keresztül más és más populációkkal érintkezett. Kettőt közülük kb. 4200 évvel ezelőtt egymás mellé temettek. A maradványokból kimutatták a fekete halálért felelős Yersinia pestis baktérium genetikai lenyomatát, amelyet korábban csupán sokkal nyugatabbra mutattak eddig ki, mégpedig olyan emberek maradványaiból, akiknek genetikai kapcsolata volt az eurázsiai szteppék népeivel.

Krause szerint a Yersinia pestis baktérium a Baltikumtól a Bajkál-tóig kevesebb, mint száz év leforgása alatt jutott el, ami igazán meglepő, gyorsasága a mostani COVID-19-es vírus terjedési sebességével mérhető, aminek ugyan csak három hónap kellett, hogy eljusson a földgolyó minden pontjára, de a bronzkori viszonyokat figyelembe véve, ahol a mai globalizált világunk még csak nyomokban volt jelen, a Yersinia pestis figyelemre méltó teljesítményt nyújtott.