Ókori szentélykomplexumban éltek tovább a venét kultuszok
2026. május 24. 12:11
Jelentős, a római időktől a császárkorig folyamatosan használt kultikus központot, többek között venét és latin feliratos köveket, valamint templomok alapjait tárták fel az észak-olaszországi Ponso területén - számolt be róla Padova, Treviso és Belluno tartományok régészeti és örökségvédelmi főfelügyelősége. Az útépítést megelőző leletmentő ásatások során felfedezett szentélykomplexum egyedülálló módon bizonyítja az ősi venét kultuszhelyek továbbélését és a római vallási struktúrákba történő integrációját a térségben.
A Veneto Strade S.p.A. vállalat regionális útépítési munkálatait és lőszermentesítését kísérő próbafeltárások során először különféle kőemlékek kerültek elő. A szakemberek számos, latin és túlnyomórészt venét nyelvű felirattal ellátott fogadalmi oszlopot, illetve sztélét azonosítottak. A venét írásos emlékek előzetes kormeghatározása a Krisztus előtti ötödik és negyedik századra tehető.
Ezeket a kultikus köveket a Krisztus utáni első században – vélhetően már a római adminisztráció alatt – részben egy ma még tisztázatlan funkciójú kőburkolat építésekor használták fel újra, míg néhány darab az eredeti helyén maradt. Az ásatások előrehaladtával hatalmas, téglalap alaprajzú épületek, köztük templomok alapozásai is napvilágra kerültek. Az egyik azonosított szakrális építmény peripterosz elrendezésű, azaz a központi cellát minden oldalról oszlopsor vette körül.
Az indoeurópai nyelvcsaládba tartozó, Észak-Itáliában letelepedett venétek a vaskorban önálló, virágzó kultúrát hoztak létre a régióban. A római terjeszkedés a Krisztus előtti harmadik és második században érte el a területet, azonban az asszimiláció itt nagyrészt békés keretek között, szövetségi rendszerben zajlott.
A ponsói szentély építészeti és feliratos anyaga hűen tükrözi ezt a kulturális fúziót: a helyiek nem hagyták fel ősi kultuszhelyüket, hanem a római integrációt követően az új, birodalmi építészeti és vallási nyelvezethez – a latin írásbeliséghez és a klasszikus oszlopos templomtípusokhoz – igazítva tovább használták azt. A komplexum a Krisztus utáni első századi átépítéseket követően is a régió fontos vallási központja maradt.
A szakrális negyed pusztulását végül nem történelmi esemény, hanem egy természeti katasztrófa okozta. A régészeti rétegtani vizsgálatok kimutatták, hogy a területet az Adige folyó – amely az ókorban még ezen a nyomvonalon haladt – egy kiterjedt áradása pusztította el, vastag iszap- és hordalékréteggel temetve be az épületeket. A Padova megyei helyszínen jelenleg is zajlanak a régészeti munkálatok, amelyek célja a szentély pontos kiterjedésének, belső szerveződésének és a különböző építési fázisoknak a részletes, háromdimenziós dokumentálása az útépítés folytatása előtt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
