Ókori nőgyógyászat a piramisok árnyékában: orvosnők, mítoszok és meglepő kezelések az ősi Egyiptom földjén

2025. október 13. 17:10 Múlt-kor

Az első női orvos: Peseshet

Az ókori Egyiptomban a nőgyógyászatnak nemcsak múltja, hanem arca is volt: Peseshet, az első név szerint ismert női orvos. Kr. e. 2500 körül élt és bár életéről sajnos keveset tudunk, léte önmagában bizonyítja: nők is lehettek orvosok ebben az az ókori civilizációban.

Az egyiptomi nőgyógyászat alapvetése

A Kahun nőgyógyászati papirusz (Kr. e. 1825) tanúsága szerint az egyiptomi orvosok a női test működését a méh állapotával hozták összefüggésbe. Egy helyen például azt írja, hogy a szem- és nyakfájdalmat „a méh váladéka” okozza. A probléma megoldására tömjén, olaj és libazsír keverékét, valamint szamármáj fogyasztását javasolták. Bár ez mai szemmel különösnek tűnhet, valóban azt bizonyítja, hogy az egyiptomi orvoslás az emberi testet egy egységként kezelte.

Fokhagyma a termékenység szolgálatában

Az egyiptomi orvosok meglepő kreativitással közelítettek a termékenység kérdéséhez. Egy fennmaradt papirusz például egy igencsak érdekes termékenységmegállapítási-módszert jegyzett le. Az írás szerint gyakran javasolták gyermekáldás előtt álló nőknek, hogy elalvás előtt helyezzenek fokhagymagerezdet a hüvelyükbe. Ha reggel fokhagymaillatú volt a leheletük, akkor az azt jelentette, hogy termékenyek. Lucy Inglis kutató szerint a módszer nem volt teljesen megbízhatatlan: a fokhagyma kénvegyületei ugyanis valóban áthatolhatnak a szájüregbe, ha a reproduktív rendszer egészségesen működik.

Amikor a férfiaknak is volt „menstruációs szabadságuk”

A Deir el-Medina nevű munkástelep közigazgatási feljegyzéseiben (ahol a fáraók sírjain dolgozó mesterek éltek) különös bejegyzések is találhatók: több férfi „hsmn”, vagyis menstruáció miatt hiányzott. Egy másik dokumentum gyorsan tisztázta az esetleges félreértéseket: kifejti, hogy bizonyos férfiak azért nem mentek dolgozni, mert a feleségük menstruált. Még az építésvezető Neferhotep is vett ki szabadságot a lánya havi vérzése idején.

Árpa és vizelet: az első terhességi teszt

A Kr. e. 1350 körül keletkezett Berlini Papirusz tartalmazza a világ legrégebbi ismert terhességi tesztjét. A módszer a következő volt: több napon keresztül árpa-és búzamagokat áztattak a nő vizeletében. Ha a magok kicsíráztak, az azt jelentette, hogy a nő várandós. Ha az árpa nőtt ki először, fiút vártak; ha a búza, lányt. Ha egyik sem hajtott ki, azt úgy értelmezték, hogy a nő nem várandós. A kísérletet 1963-ban megismételték – és az esetek 70%-ában tényleg működött. A terhességi hormonok tehát valóban serkenthetik a csírázást.

Az ókori Egyiptom orvosai

Peseshet és kortársai az emberiség első nőgyógyászai voltak. Gyakorlatukban a vallás, a tudomány és a gyógyítás még egységet alkotott. A fokhagyma, az árpamag és a libazsír ma talán mosolyt csal az arcunkra, de ezek a módszerek azt mutatják: az ókori nőgyógyászat már a piramisépítések idején is a női test mély tiszteletén alapult.