Ókori görög katonai tábort tártak fel Üzbegisztánban
2026. július 14. 11:02 Múlt-kor
Egy délkelet-üzbegisztáni magaslaton feltárt, korábban egyszerű településnek hitt lelőhelyről bebizonyosodott, hogy valójában egy ideiglenes ókori görög-baktriai katonai táborként funkcionált. A több mint 2200 éves Iszkandar Tepa erődítményének azonosítása alapjaiban írja felül a hellénisztikus Közép-Ázsia katonai hálózatairól és Nagy Sándor hódításainak utóéletéről alkotott eddigi tudományos képet.
A Szurhandarja (Surxondaryo viloyati) tartományban fekvő, 2017-ben azonosított Iszkandar Tepa kutatása során a szakemberek magnetometriai és talajradar-vizsgálatokat, valamint műholdképes elemzéseket kombináltak a hagyományos régészeti ásatásokkal. Az új geofizikai felmérések egy mintegy négyszáz méter hosszú, 1,2 hektáros területet közrezáró védelmi árkot tártak fel a dombtető körül. A négy-hét méter széles és egy méter mély földsánc mentén azonosított cölöplyukak egy egykori fapalánk meglétére utalnak, egyértelműen igazolva a helyszín katonai és védelmi rendeltetését.
Ez az elrendezés jelentősen eltér a régióban megszokott, vályogtéglából épült erődített településektől, és egy átvonuló csapatok által használt ideiglenes bázisra utal, amelyhez hasonló szerkezetet a közép-szogdianai Bojszari Tepa lelőhelyen találtak korábban.
A feltárások során a tábor vízellátását biztosító, több kilométerről induló csatornarendszer nyomait is azonosították. A bázis területén korábban feltárt nagyméretű kerámia tárolóedények feltehetően a hálózaton keresztül érkező ivóvíz raktározására szolgáltak. A helyszín pontos kormeghatározását az ásatások során előkerült numizmatikai leletek tették lehetővé: a régészek II. Diodotosz, I. Euthüdémosz és I. Démétriosz görög-baktriai uralkodók érméit hozták felszínre.
Ezek az artefaktumok egyértelműen a Krisztus előtti 2. századra, vagy annál valamivel későbbi időszakra datálják az objektum aktív katonai használatát. A műszerek emellett több mint kilencven gödröt - többségében a Krisztus utáni 1. századból származó későbbi temetkezéseket - is kimutattak, ami a terület funkciójának időbeli megváltozását jelzi.
A felfedezés fizikai bizonyítékokkal szolgál a Nagy Sándor indiai hadjárata (Kr. e. 327-325) után a térségben visszamaradt, majd önállósodott hellénisztikus államalakulatok katonai infrastruktúrájáról. A Kr. e. 3. század közepén a Szeleukida Birodalomból kiszakadó, Baktria és Szogdiana (a mai Afganisztán, Tádzsikisztán és Üzbegisztán) területén létrejött Görög-Baktriai Királyság a korabeli világ egyik legkiterjedtebb és legfejlettebb, de írott forrásokban kevésbé dokumentált görög kultúrájú központja volt.
Az Iszkandar Tepa-i tábor és a hozzá hasonló átmeneti katonai bázisok azonosítása kulcsfontosságú annak megértéséhez, hogy a görög-macedón utódállamok miként tudták biztosítani határuk védelmét és a csapatok logisztikai ellátását az ókori Közép-Ázsia félszáraz, nehezen járható peremvidékein.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
