Nyugati hatások nélkül, önállóan fejlődhettek ki Kínában a kőkorszaki eszközök
2018. november 21. 14:55 MTI
Egy nemzetközi kutatócsoport igazolta, hogy Kínában is lezajlott a kőkorszaki technológiai evolúció és nem a nyugatról bevándorló emberekkel érkeztek a térségbe a precízen pattintott kőszerszámok.
Az ausztrál Wollongong Egyetem által kedden közzétett tanulmány szerint a kőszerszámok, amelyeket egy délnyugat-kínai barlangban tártak fel régészek, a kőkorszaki eszközkészítés kifinomult fejlettségi fázisát tükrözik. Ez az úgynevezett levallois-i technológia, amelynek jellegzetessége, hogy a szilánkeszközöket egy előre megmunkált magkőből pattintják és így precízen kidolgozott szerszámot kapnak. A kőszerszámkészítés korábbi lépcsőfokát jelentették az olyan kőbalták, amelyek még egyszerűbb módon, durvább technikával készültek, a kő megformálása szabálytalan volt.
Korábban a régészek úgy gondolták, hogy a levallois-i technológia a nyugatról keletre vándorló emberekkel érkezett Kínába. A friss tanulmány azonban megállapította, hogy a kínai Kuanjuntung-barlangban az 1960-as, 70-es években feltárt több mint 2200 kőszerszám közül 45 készült a levallois-i technológiával.
A kutatócsoport az optikailag stimulált lumineszcenciás (OSL) kormeghatározó módszerrel 170 ezer és 80 ezer éves közöttire becsülték a 45 szerszám korát. A fejlett szerszámok hatékonyak, tartósak és sokoldalúak voltak, lándzsának, vágó és kaparóeszköznek vagy ásónak is lehetett használni őket.
A levallois-i technológia Afrikában és Európa nyugati részén mintegy 300 ezer évvel ezelőtt jelent meg. A régészek korábban azt gondolták, hogy Kínában csak 30-40 ezer évvel ezelőtt tűnhetett fel. A kutatók szerint a leletekből arra lehet következtetni, hogy a kifinomult kőeszközök megjelenése a kőkorszak kínai innovátorainak köszönhető, a nyugati hatástól függetlenül fejlődött ki.
„Kutatásunk rávilágít, hogy a korabeli emberek a térségben ugyanolyan sokoldalúak és alkalmazkodóak voltak, mint a világ más tájain élők, rámutat az emberi tapasztalat sokféleségére” – fogalmazott Ben Marwick, a Nature folyóiratban megjelent tanulmány társszerzője, a Washingtoni Egyetem antropológia docense.