Nők ezreinek álommunkáját végezte a Beatles titkárnője
2023. január 1. 10:05 Múlt-kor
Tinédzser lányok milliói tartották a világ legszerencsésebb emberének. Tíz éven át dolgozott a földkerekség legnépszerűbb zenekarának, ám ezalatt nem adott ki sikamlós információkat az együttes tagjairól, később pedig teljesen elzárkózott a nyilvánosságtól. Freda Kelly több mint negyvenévnyi hallgatás után, 2013-ban felfedte régóta őrzött titkát, amelyről családtagjain és néhány munkatársán kívül senki sem tudott: 1962 és 1972 között ő volt a Beatles titkárnője.
Pince a zöldségpiaccal szemben
Freda Kelly Liverpoolban született 1945-ben. Mindössze másfél éves volt, amikor édesanyja rákban meghalt, ezután édesapja nevelte, aki élete végéig féltve szerette lányát. Freda tizenhat évesen a család nehéz anyagi helyzete miatt hagyta ott az iskolát, és gépírónőként helyezkedett el, élete azonban hamarosan gyökeres fordulatot vett.
Egy ártatlan meghívással kezdődött minden. 1961-ben egy napon két munkatársa elvitte ebédelni egy olyan helyre, ahol korábban még nem járt: a Cavern Club pincéjébe, amely éppen egy zöldségpiaccal szemben volt. Fredát a zárt levegőjű helyiségben terjengő szagok eltántorították volna, ha a klubban aznap játszó zenekar nem tesz rá mély benyomást. Ekkor látta először játszani a Beatlest. Freda innentől kezdve a Cavern Club törzsvendége, az együttes koncertjeinek lelkes látogatója lett, és hamarosan a Beatles Fan Club élén találta magát.
A világhírnévtől ekkoriban még messze álló zenekar tagjai a koncertek után rendszeresen leültek beszélgetni a közönséggel. A lány persze mindegyik fiúba beleszeretett, időről időre változott az éppen aktuális kedvenc. Emlékei szerint Paul McCartney volt a legkedvesebb, George Harrisont csendes, elmélkedő embernek ismerte meg, John Lennon pedig igazi hangulatemberként viselkedett.
Akkor még nem Ringo Starr, hanem a Beatles legnagyobb vesztese, a nők által körülrajongott, jóképű Pete Best volt az együttes dobosa. Az idő tájt még senki sem gondolta, hogy néhány hónapnak kell csak eltelnie, és tinédzser lányok tízezrei fognak sikongatni a zenekar koncertjein.
1962 elején Brian Epstein, Liverpool legnagyobb lemezboltjának tulajdonosa felfigyelt a Beatlesre, és a zenekar menedzsere lett. Mivel éppen egy titkárnőre volt szüksége, és látta, hogy Freda rendszeres látogatója a banda fellépéseinek, felajánlotta neki az állást. A lány nem sokat gondolkodott az ajánlaton, hiszen ennek révén folyamatosan az együttes közelében lehetett.
Ezt azonban valahogyan be kellett adnia az őt a széltől is óvó édesapjának, ami nem ígérkezett könnyű menetnek. A tizenhét éves lány végül azt a taktikát választotta, hogy egy alkalommal csak úgy mellékesen, foghegyről odavetette édesapjának: hétfőn kezd az új munkahelyén. A lányát egyedül nevelő férfi persze azonnal visszakérdezett: „Van ennek valami köze a Beatleshez?” Fredának válaszolnia sem kellett.
A tekintete is elég volt ahhoz, hogy az apa a kezében lévő teáscsészét egy erélyes mozdulattal az asztalra tegye, nem hagyva kétséget afelől, mi a véleménye lánya lépéséről. Kifejtette, hogy szerinte az állás egy évig sem fog tartani, Freda azonban meg volt róla győződve, hogy ennél jóval hosszabb munkaviszonyraszámíthat. Bízott a fiúkban.
Nagycsaládban
Freda egyik fő feladata a zenekar rajongói klubja körüli ügyek intézése volt, amelyet otthonról menedzselt, ám mivel az együttes első nagylemeze, a Please Please Me megjelenése után már naponta több száz levél érkezett a címére, amelyet édesapja is szóvá tett, lépni kellett. Brian Epstein a lemezboltja áruházi irodája mögötti raktárból alakította ki azt a helyiséget, ahonnan Freda az elkövetkező években a titkárnői teendők mellett a rajongók ügyeinek intézését is ellátta.
A nála mindössze tíz évvel idősebb főnöke az éles kirohanásairól volt ismert, ám Freda általában remekül kezelte a dühkitöréseket, amelyeket a menedzser számos esetben megnyilvánuló nagylelkűsége egyébként is ellensúlyozott.
A titkárnő páholyból nézhette végig a Beatles világhírű zenekarrá válásának egyik kulcsmozzanatát, az 1962 októberében Liverpool legnagyobb színházában, az Empire-ben adott koncertet. Az együttes csak beugrott az eredeti fellépő helyett egy Little Richard-koncerten, ám Freda ekkor már úgy gondolta: az együttes ezzel elindult a siker útján.
1963 valóban az áttörés éve lett. A januárban megjelenő, már említett lemez címadó dala mindössze egyetlen londoni slágerlistán nem került az első helyre (a Record Retailer a második pozícióra tartotta érdemesnek a dalt).
Eközben Freda megkérdőjelezhetetlen tagja lett a Beatles-családnak. A gombafejűek – ahogy Paul McCartney mostohaanyja fogalmazott – a testvérüknek, családjaik pedig a lányuknak tekintették a szeretnivaló titkárnőt. Órákat tudott beszélgetni Ringo Starr édesanyjával, akivel különösen jóban volt, de remek kapcsolatot ápolt például Paul McCartney édesapjával is. Freda szerint a hírnevet a legjobban a Harrison család élvezte.
A Beatles szólógitárosának édesanyja, Louise gyakran még otthonában is fogadott rajongókat, édesapja, Harold pedig táncolni tanította a titkárnőt. Nem véletlen tehát, hogy Freda a Beatles rajongói újságjába úgy szedte össze a híreket, hogy a családoktól tájékozódott, ügyelve persze arra, hogy az éppen aktuális cikkek ne vájkáljanak mélyen a tagok magánéletében.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
