Nemzetközi petícióval szerezné vissza Nofertiti mellszobrát Egyiptom
2026. április 24. 09:54
Többlépcsős jogi és diplomáciai stratégiával, valamint egy egymillió aláírást megközelítő nemzetközi petícióval fokozza a nyomást Egyiptom Németországon Nofertiti királyné 1912-ben feltárt mellszobrának visszaszolgáltatása érdekében – kampányolt a témával az Al-Ahram Weekly című egyiptomi hetilapban publikált cikkében Záhi Havássz régész, volt egyiptomi régiségügyi miniszter.
A nemzetközi jogi irodák – köztük a DLA Piper és a Miller & Meier Consulting – bevonásával zajló kampány célja nem az összes, Németországban őrzött egyiptomi műkincs visszakövetelése, hanem kizárólag a berlini Új Múzeumban kiállított ikonikus mészkőszobor hazaszállítása a gízai Nagy Egyiptomi Múzeumba.
Záhi Havássz tájékoztatása szerint a hét szakaszból álló, a Porosz Kulturális Örökség Alapítványt is célzó stratégia kerüli a korai jogi eszkalációt. A tervek elsősorban a hivatalos diplomáciai tárgyalásokra, valamint a „megosztott gondnokság” koncepciójára építenek, amelynek keretében egy hosszú távú, átfogó egyiptomi-német kulturális partnerségi megállapodást is előkészítenek.
A program részeként széles körű nemzetközi társadalmi kampány indul. Ennek keretében Guinness-rekordnak szánt aláírásgyűjtést, valamint a globális közvéleményt mozgósító – a piramisok és a GEM szimbolikus kivilágítását is magában foglaló – eseményeket szerveznek. A kezdeményezés célja, hogy a fáraókori kulturális örökségre ne csupán régészeti leletanyagként, hanem az egyiptomi nemzeti identitás és a kulturális szuverenitás alapköveként tekintsenek.
A leletmegosztás anomáliái
A több mint egy évszázada húzódó restituciós vita gyökerei a 20. század eleji régészeti feltárások gyakorlatára és az akkori leletmegosztási szabályozásokra vezethetők vissza. A mellszobrot Ludwig Borchardt német egiptológus fedezte fel 1912. december 6-án a közép-egyiptomi Amarnában (az ókori Ahet-Atonban), Tutmesz udvari szobrász egykori műhelyében.
Az egyiptomi hatóságok levéltári kutatásai és a korabeli szemtanúk beszámolói alapján Borchardt pontosan tisztában volt a lelet páratlan művészettörténeti értékével, azonban a műkincs megszerzése érdekében szándékosan félrevezette az egyiptomi Régiségügyi Hivatal képviselőjét, Gustave Lefebvre-t.
Az akkori egyiptomi törvények értelmében a külföldi expedíciók a feltárt leletek felére tarthattak igényt, amennyiben azok nem érintetlen sírból származtak. A szabályozás kimondta továbbá, hogy a gipszből készült szobrokat kivihetik az országból, a mészkőből készülteket azonban nem.
Havássz történeti kutatásai szerint Borchardt a szobrot sárral borítva, egy szándékosan rosszul megvilágított helyiségben mutatta be az ellenőrnek, a hivatalos listán pedig nem tüntette fel egyértelműen az alkotás anyagát, hogy az értéktelenebb gipszleletek között kicsempészhesse Németországba.
Nofertiti, a Kr. e. 14. században uralkodó, monoteisztikus jellegű vallási reformot bevezető Ehnaton fáraó főfelesége az ókori történelem egyik legbefolyásosabb alakja volt. Férje uralkodása alatt a királyné rendkívüli politikai és vallási hatalommal bírt. A 3300 éves, kivételes épségben megmaradt festett mellszobor az ókori egyiptomi művészet realizmusra törekvő Amarna-korszakának legkiemelkedőbb alkotása, amelynek végső elhelyezéséről az elkövetkező diplomáciai tárgyalások dönthetnek.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
