Nem várt irányból érte Franciaországot a II. világháborús náci csapás
2022. május 10. 16:25 Múlt-kor
„Németország nem lát mást Franciaország eltiprásában, mint egy eszközt, amely végre lehetővé teszi népünk számára, hogy más irányban terjeszkedjen” – fogalmazott Adolf Hitler első és egyben egyetlen művében, az 1925-ben kiadott Mein Kampfban. A németek az első világháború folyamán nem tudták elkerülni a kétfrontos háborút. Több mint húsz évvel később a náciknak egy merész tervre volt szüksége Franciaország térdre kényszerítésére, amelynek végrehajtását 82 évvel ezelőtt, 1940. május 10-én meg is kezdték.
Miután a Wehrmacht 1939. szeptember 1-jén megtámadta Lengyelországot, a lerohant Varsó szövetségesei, a franciák és a britek, akik az elmúlt évek folyamán igyekeztek Hitler minden területi követelését kompromisszumos, békés úton teljesíteni, hadat üzentek Németországnak.
A két nyugati nagyhatalom azonban ennél többet nem tett, így a németek, illetve a lengyeleket hátba támadó Szovjetunió pár hét alatt bekebelezte Lengyelországot.
Ez volt a „furcsa háború” időszaka, amelynek során apróbb összeütközésekre került sor szárazföldön, vízen és a levegőben egyaránt. Lengyelország lerohanása idején nyugaton a szövetséges erők 110 hadosztálya nézett farkasszemet mindössze 23 német hadosztállyal.
Hitler látva a tépelődést, a keleti sikeres erődemonstráció hatásában bízva békeajánlattal fordult a franciákhoz és a britekhez, akik elutasították azt. A náci vezér ekkor kiadta a parancsot a franciaországi hadjárat kidolgozására.
A német vezérkar óvatos volt: „Franciaország nem Lengyelország” – mondták Hitlernek és egy visszafogott tervvel rukkoltak elő. Nem a kiütéses győzelem lebegett a szemük előtt, mindössze Hollandia, Belgium és északkelet- Franciaország elfoglalását tűzték ki célul, hogy a német hadiipar számára fontos Ruhr-vidéket biztosítsák.
Náci előrenyomulás Franciaországban (Kép forrása: Wikipédia/ Hans Riemann (1920-2006)/ CC BY-SA 4.0)
Hitler nem volt maradéktalanul elégedett a tervvel, és egy megbeszélés során a térképen a Belgium területén elterülő sűrű erdő borította hegységre, az Ardennekre mutatott. Megkérdezte, hogy itt átjuthatnak-e német erők. Heves fejcsóválás volt a válasz. Erich von Manstein tábornok viszont támogatta a Führer ötletét és kidolgozta merész tervét az áthatolhatatlannak vélt Ardennek meghódítására.
A vezérkar nem osztotta a véleményét, ezért javaslatát lesöpörték az asztalról. Manstein viszont nem adta fel, találkozót kért Hitlertől, aki el volt ragadtatva az ötlettől, és mivel az eredeti, visszafogottabb haditerveket a belgák megszerezték és tudatták a szövetségesekkel, lehetőség kínálkozott Manstein merész tervének megvalósítására.
A szövetségesek a fő csapást a német jobbszárnyon, Belgium „járható” részén várták. A franciaországi hadjárat 1940. május 10-én kezdődött és május 15-ére a németek már legyőzték Hollandiát. A német jobbszárny a belgiumi csatatereken is sikert sikerre halmozott, ám a nagy meglepetés még csak ezután jött.
A brit haderők evakuálása
A német XIX. páncélos hadtest Heinz Guderian tábornok vezetésével megkezdte a franciák által átjárhatatlannak vélt Ardennek átszelését. Guderian csapatait nem akadályozták a fák, a páncélosok sokszor átgázoltak rajtuk, így a német alakulatok hamarosan átkeltek a Meuse (Maas) folyón is.
A németek nagyobbrészt ennek a merész húzásnak köszönhették győzelmüket. A másik ötlet a páncélos hadosztályok önálló, koncentrált bevetése volt, amelyek a német légierő támogatásával megállíthatatlanul haladtak előre. A szövetségeseknek hiába volt 3200 harckocsijuk szemben a németek 2400 tankjával, azokat nem tudták egy helyszínre összpontosítani. Guderian elképesztő iramot diktáló páncélosai május 21-én már elérték a La Manche csatorna partját.
A hátukban lévő német gyalogság szilárd védelmi vonalat épített ki a német balszárnyon. Bezárult a gyűrű a Belgiumba szorult brit expedíciós és a francia erők körül, akik Dunkerque felé hátráltak, hogy ott tengerre szállva elkerüljék a megalázó fegyverletételt. A szövetségesek részéről a dunkerque-i evakuáció volt a franciaországi hadjárat egyetlen dicsőséges része, ugyanis sikerült 200 ezer angol és 140 ezer francia katonát áthajóztatni Angliába.
A franciaországi hadjárat második szakasza június 5-én kezdődött. A németek kiiktatták a francia–német határon kiépített Maginot-vonalat, és mélyen benyomultak Franciaország területére. Június 14-én elesett Párizs. Ami nem sikerült a németeknek négy év alatt az első világháborúban, azt véghez vitték a második világégés során szűk másfél hónap alatt. Franciaország június 22-én kapitulált. Hitler újra kelet felé, a Szovjetunió felé tekintett.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
