Nem tartotta tiszteletben az angol alkotmányosság alapját Földnélküli János

2019. június 14. 18:25 MTI

A Plantagenet-házból származó Földnélküli János II. Henrik király legkisebb fia volt. Ragadványnevét állítólag atyjától kapta, aki születésekor már felosztotta birtokát idősebb fiai között. Más változat szerint azért nevezték így, mert országát jelképesen a pápának adta át, és csak kormányzásra vette vissza. Egy harmadik változat szerint viszont azért nyerte el ezt a névjelzőt, mert elvesztette Anglia szinte valamennyi franciaországi területét.

János 1199-ben követte bátyját, Oroszlánszívű Richárdot a trónon, de annak szentföldi keresztes hadjárata alatt, 1190 és 1194 között már megpróbálta megszerezni a hatalmat. A magyar közvélemény inkább azért ismeri, mert a Robin Hood-történetben gonosz és jellemtelen trónbitorlóként szerepel, s a róla festett kép nem áll messze a valóságtól.

Megkoronázása után szeszélyes, pazarló, kegyetlen, és ami a legnagyobb baj: sikertelen királynak bizonyult. Az öröklési sorban előtte álló unokaöccsét, Artúrt valószínűleg megölette, hűbéreseit sorozatosan megalázta, s ők elpártoltak tőle, háborúba keveredett II. Fülöp Ágost francia királlyal és elvesztette franciaországi birtokait (hadi kudarcai miatt csúfolták puhakardúnak is).

A canterburyi érsek kinevezésén összekülönbözött a pápával, aki kiátkozta, s végül Jánosnak meg kellett alázkodnia. 1214-ben II. Fülöp Ágost ellenében beavatkozott a német trónviszályba, de seregei Bouvines mellett vereséget szenvedtek.

A sorozatos kudarcok nemcsak János reputációját tépázták meg, hanem az államkincstárat is kiürítették, s a szorult helyzetbe került királytól a különböző érdekcsoportok egyre nagyobb engedményeket csikartak ki.

A vesztes francia háború után a bárók fellázadtak - a közvetlen kiváltó ok a pajzspénz bevezetése volt -, és az uralkodót a Magna Carta - teljes nevén Magna Carta Libertatum, Nagy Szabadságlevél - kiadására kényszerítették.

A Magna Carta nem új törvény volt, hanem I. Henrik 1100-ban kiadott szabadságlevelének megismétlése és kibővítése. Bevezetésből és 63 részből áll, tartalma szerint kilenc részre osztható. Szavatolja az egyházi rend, a nemesség, a bérlők, valamint a városok jogait és kiváltságait. Szabályozza a kereskedelmet, a vám- és pénzügyeket, a jog és az igazságszolgáltatás reformját.

Rendelkezései szerint az igazságszolgáltatást senkitől nem lehet megtagadni, illetve késleltetni; szabad embert tárgyalás nélkül nem lehet elítélni; jogszerű ítélet nélkül senkit nem lehet letartóztatni, bebörtönözni, megfosztani birtokától, száműzni vagy más módon zaklatni. Nevezetes záró rendelkezése szerint egy 25 báróból álló bizottság a királyt erőszakkal is rászoríthatja a Magna Carta betartására.

A Magna Carta időben és tartalomban is közel áll a magyar Aranybullához, amelyet hét évvel később, 1222-ben adott ki II. András király. A két törvényt sokan és sokszor összehasonlították, és az is felvetődött, hogy az Aranybulla az angol joganyag átvétele.

A mai vélemények szerint a két szöveg hasonlósága inkább a társadalmi viszonyok és mozgások hasonlóságából ered: mindkettő bevezetése a régi királyok által adományozott "szabadságok" megerősítéséről szól, és mindkettő végén található (bár nem egyforma terjedelmű) ellenállási záradék, amelyet a későbbiekben sokszor idéztek.

A Magna Cartát János fia, III. Henrik négy alkalommal erősítette meg, majd ugyanígy tett 1297-ben I. Edward is. A Magna Cartát az egész angolszász világban a modern szabadságjogok alapköveként tisztelik, többek között az angol jogfejlődésben mérföldkövet jelentő 1628-as Petition of Rights és az 1679-es Habeas Corpus is hivatkozott egyes pontjaira.

A dokumentumnak négy eredeti példánya maradt fenn, ezek a Magna Carta kibocsátásának 800. évfordulóján rendezett ünnepségeken egy nap erejéig együtt voltak láthatóak a British Libraryben.

János maga nem tisztelte az általa aláírt papírt, és a pápa támogatásával vissza akarta szerezni megnyirbált hatalmát. Erre már nem volt módja, 1216. október 19-én vérhasban meghalt, s a trónon fia, III. Henrik követte.