Nem létezett „angolszász kor” egy tekintélyes brit történész szerint
2020. június 8. 17:47 Múlt-kor
Írások, nyelvek, értelmezések
Az angolszász hódítás fő forrása Szent Gildas (Kr. u. 500k. – 570k.), egy latin nyelven író brit szerzetes Britannia romlásáról néven ismert műve. Ebben leírja, ahogy a Vortigern vezette britek földjeik egyharmadáért cserébe (római szokás szerint) védelmi szövetséget ajánlanak a szászoknak, akik azonban végül átverik őket, és feldúlják országukat.
Oosthuizen értelmezése szerint azonban Gildas úgy festi le az eseményeket, hogy a szász támadás ellenére továbbra is az északra élő piktek és skótok jelentik a nagyobb fenyegetést az egykori római terület lakóira. Gildas kétségtelenül leírja, hogy a római erők és helytartók távozása után a britek továbbra is a római jogrend, vallási hierarchia és katonai szervezet szerint éltek.
Oosthuizen amellett érvel, a római hatás 400 évvel távozásuk után is megfigyelhető: még a 8. században is a rómaiak örököseiként próbálták feltüntetni magukat az ország feletti hatalomért viaskodó hadurak.
Habár szerinte a szász invázió gondolata történelmi mítosz, a professzor szerint tény, hogy zajlott némi vándorlás a kontinens és a sziget között. Egy, az életet minden szinten átható, gyökeres 5. századi átalakulás helyett azonban úgy gondolja, az Európából érkezők kultúrája, nyelve és vallási szokásai fokozatosan épültek rá a korábbi római-brit alapra.
Így történhetett, hogy a latint és a britont felváltotta a ma óangolként ismert nyelv, amelyet utólag a legtöbben a hódítás folyományának tekintenek.
Oosthuizen a korábbi genetikai vizsgálatokat is megbízhatatlannak tartja azok hibás módszertana miatt, így e tekintetben sem látja bizonyítottnak azt, hogy egy „angolszász” populáció kiszorította volna a korábban ott élőket.
A vita vélhetően igen sokáig folytatódik még, az írott források kis száma és hézagossága, valamint a kutatások összehangolásának nehézsége miatt. Bár Oosthuizen professzor elmélete szélsőségesen revizionistának tűnhet, az új nézetek bekapcsolása a vitába minden bizonnyal ösztönzőleg hat a korszak vitás kérdéseinek mélyebb kutatására.