Nem a mostani járvány az első alkalom, hogy tömegesen temetnek el halottakat New York egy apró szigetén
2020. április 15. 20:43 Múlt-kor
A kicsiny Hart Islanden mintegy egymillió ember maradványai nyugszanak, többek között a 19. századi tuberkulózis, az 1980-as évek AIDS-járványa, és immár az új típusú koronavírus áldozatai is.
A szegények temetője
Az új koronavírus által előidézett rendkívüli helyzetben a Hart Island-i köztemető igencsak megnövekedett forgalmat tapasztal. Jellemzően hetente átlagosan 24 embert temetnek itt el, jelenleg azonban naponta zajlik ennyi temetés.
Az április 13-ai adatok szerint már több mint 10 000 ember vesztette életét az amerikai nagyvárosban a járvány következtében, az egy nap alatti halálozások száma pedig meghaladja a 700-at.
A Hart Island nevű sziget a Long Island-i tengerszorosban, Bronx városrésztől keletre fekszik. A szélfútta, sziklás partvonalú, omladozó épületekkel tarkított, másfél kilométer hosszú sziget 1869 óta fogadja az ismert hozzátartozókkal nem rendelkező halottak maradványait, köztük számos járvány áldozataiét.
A polgármesteri hivatal közlése szerint a jelenlegi járványhelyzetben kizárólag azon halottak kerülnek ide, akiknek maradványaiért nem jelentkezik senki.
A mintegy 200 éven át különböző emberek magántulajdonában lévő szigetet 1868-ban vásárolta meg a város, a következő évben pedig elkerítettek 45 holdnyi területet az úgynevezett „szegények temetőjének”. A szigeten azóta elsősorban temetések folynak, közvetlen felügyeletet jelenleg a város büntetés-végrehajtási szerve gyakorol felette.
Évente mintegy ezer embert helyeznek itt örök nyugalomra, a becslések szerint az immár száz holdnál is nagyobb temető területén egymilliónál is több ember maradványai nyugszanak.
A pontos számot nehéz meghatározni: az 1930-as években számos sírt újra felhasználtak, miután az eredetileg oda temetett holttestekből már csak a csontok maradtak, az 1970-es években pedig egy tűzvész elpusztította a temetőről addig készült feljegyzéseket.
A Hart Island-i temetések menete nemigen változott a 19. század vége óta. Egy 1890-ben készült fényképen hasonlóképpen sorba rendezve, egy árokban helyezik el egymás mellett a koporsókat, mint ahogyan egy jelenleg a hírekben keringő fotón.
A hétköznapi gyakorlatban a közeli Rikers Islanden lévő börtönből a személyzet néhány tagja nyolc rabbal áthajózik a szigetre, és három rétegben helyezi el a koporsókat a kiásott árokba. Az árkokat olyan hosszúra ássák, hogy ebben az elrendezésben 162 felnőtt maradványai férjenek el bennük, illetve gyermekek és csecsemők esetében akár ezer is.
Az egyszerű, fenyőből készült koporsókra legtöbbször számot, de előfordul, hogy nevet is írnak vastag fekete filctollal, arra az esetre, ha a későbbiekben egy hozzátartozó igény tartana a maradványokra.
Ebben a hónapban változott azonban a személyzet összetétele: mivel a Rikers Islanden is kitört a járvány, a város munkásokat bérelt fel a temetések elvégzésére, akik vegyvédelmi ruhában hajtják végre feladatukat.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
