Nem a mostani járvány az első alkalom, hogy tömegesen temetnek el halottakat New York egy apró szigetén
2020. április 15. 20:43 Múlt-kor
A sziget és a járványok
Az első személy, akit a Hart Islanden temettek el 1869-ben, egy 24 éves nő, Louisa Van Slyke volt, aki tuberkulózisban hunyt el, és senki sem jelentkezett a holttestéért.
A következő évben, amikor a sárgaláz söpört végig a városon, a betegeket a Hart Islanden helyezték karanténba – valószínűleg amiatt a tévhit miatt, hogy a betegség a kellemetlen szagokkal terjed.
Később karanténkórház nyílt a szigeten, a városvezetés a „fehér halál”, azaz a tuberkulózis legyőzésére irányuló erőfeszítéseinek részeként. A betegség ekkoriban minden hetedik amerikai lakost megfertőzött.
A szigetet legközelebb 1985-ben helyezte a figyelem középpontjába egy másik járvány. A korabeli amerikai vezetés által gyakorlatilag figyelmen kívül hagyott AIDS-járvány keltette bizonytalanság és az ebből gyakran eredő pánik közepette a temetkezési vállalkozások nem voltak hajlandóak az új, ismeretlen vírus által megölt emberek holttesteit átvenni.
Az elhunytakat eltemetni emiatt nem lehetett máshol, csak a szigeten: a járvány első napjaiban 17 ember maradványait helyezték el itt.
Az AIDS-ben meghaltakat a többi sírtól is távol, ráadásul a normától teljesen eltérve egyesével, a megszokott kettő helyett több mint négy méter mélységben hantolták el. Köztük volt – „SC-B1, 1985” jelzéssel – az első AIDS-ben elhunyt New York-i gyermek is.
A 2008-as influenzajárvány során a Hart Island a jelenlegi helyzethez hasonlóan többek ideiglenes nyughelyévé vált a halottak számának hirtelen megnövekedése miatt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
