Múlt-kor.hu

Néhány romantikus epizód ellenére nagyrészt erőszakkal zajlott az Újvilág meghódítása

Néhány romantikus epizód ellenére nagyrészt erőszakkal zajlott az Újvilág meghódítása

2021. április 19. 11:29 Múlt-kor

Mikor 1613 tavaszán Samuel Argall túszul ejtette Wahunsonacock lányát, azt remélte, hogy hosszú távú békét csikarhat ki a póheten főnöktől az indiánok és az elgyötört virginiai pionírok között. Az „indián királylányt” Jamestownba vitték, ám a kormányzó, Sir Thomas Gates inkább vendégként, mintsem fogolyként bánt a lánnyal, aki a keresztény hitre is áttért. Mire a póheten főnök beleegyezett, hogy teljesítse az angolok békefeltételeit, leánya beleszeretett egy nála 10 évvel idősebb angol telepesbe, a virginiai dohánytermesztés világhírű megalapozójába. Pocahontas és John Rolfe szerelme – amelyből a Disney 1995-ben rajzfilmet is készített – az amerikai történelem egyik legromantikusabb legendája. Az 1614. április 5-én kötött házasság csakugyan békét teremtett az angolok és az indiánok között – a pár 1616-ban Angliába is elhajózott, ahol „az indián hercegnőt” még I. Jakab király udvarában is bemutatták –, ám az első telepesek érkezése – ahogy a gyarmatosítók és a bennszülöttek kapcsolata – sajnos messze nem volt sikertörténet.

Az elveszett kolónia rejtélye

Az első rendszeres kapcsolattartásra az észak-amerikai indiánok és az európaiak között már a 16. században sor került. A Maine és Új-Fundland közötti partvidéken rendszeresen korzóztak angol, portugál és holland halászhajók, baszk bálnavadászok, illetve francia szőrmekereskedők, és kapcsolatba léptek az indiánokkal, akik főleg hódprémet cseréltek az európaiak fém- és üvegáruira.

Florida területén a spanyolok 1513-tól fogva megpróbáltak kolóniát alapítani, a mai Kanada keleti részén pedig 1534-től a franciák igyekeztek megtelepedni.

A 16. század végén I. Erzsébet angol királynő jóvoltából indult expedíció az Újvilágba az első állandó település megteremtése céljából. 1585 júliusában 108 vakmerő férfi érte el a Roanoke-szigetet a mai Észak-Karolina partjainál. A bennszülött indiánokkal való kapcsolat eleinte barátságos volt, sőt a telepeseket még élelemmel is ellátták, hogy ne haljanak éhen.

Az idilli állapotnak azonban hamarosan vége szakadt: amikor a telepesek kifogytak az élelmiszerből, akkor ellopták az indiánok tartalékait, de volt olyan is, hogy figyelmeztetés nélkül gyújtottak fel falvakat, egy másik alkalommal pedig lefejeztek egy törzsfőnököt.

Két évvel később, 1587 augusztusában 116 telepes (17 nővel és 9 gyerekkel) ért partot a Roanoke-sziget északi részén. Az Angliából kivándorlók első alkalommal hoztak létre állandó települést az Újvilágban, de ma egy pár levélen kívül szinte semmit nem tudunk róluk, hiszen egy utánpótlással érkező hajó 1590 júliusában egyetlen élő telepest sem talált a szigeten: nem voltak nyomai harcnak, csak egy szomszéd sziget fatuskóba karcolt nevét találták, így a hajó dolgavégezetlenül hagyta el a szigetet.

Az elveszett kolónia rejtélye – bár azóta régészeti, genealógiai és történeti kutatásokat is folytattak – a mai napig megoldatlan: egyes feltételezések szerint a kolónia vezetője, Sir Ralph Lane agresszivitása miatt a korábban békés indiánok végeztek a telepesekkel, míg mások szerint a viszontagságos időjárás és a soha nem látott szárazság miatt betelepültek a szárazföldre, és az indiánok között éltek tovább. Egy harmadik – kevésbé hihető – elmélet arra utal, hogy a dél felől érkező spanyolok mészárolták le a kolónia tagjait.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Néhány romantikus epizód ellenére nagyrészt erőszakkal zajlott az Újvilág meghódítása

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2021. nyár: Végzetes asszonyok

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra