Nagy Alfréd, Wessex királya 883-ban már Indiába küldte követeit

2026. február 24. 16:42 Múlt-kor

Az Angolszász Krónika rejtélyes bejegyzése

Az Angolszász Krónika, Anglia legfontosabb kora középkori elbeszélő forrása, öt változatban maradt fenn. A D változat 883-nál különös eseményt rögzít. Eszerint Marinus pápa keresztfát küldött Alfréd királynak. Ugyanebben az évben Sigehelm és Æthelstan Rómába vitték a fogadalmi adományt, amelyet a király odaígért, majd Indiába is eljutottak Szent Tamás és Szent Bertalan tiszteletére, amikor az angolok Londonnál a vikingek ellen szálltak harcba. A bejegyzés hozzáteszi: imáik Isten kegyelméből meghallgatásra találtak.

A történészek többsége ezt az „Indiába” utalást sokáig tévedésnek tartotta. Két kéziratban ugyanis az Iudea, azaz Júdea alak szerepel. Ebből arra következtettek, hogy az Indea vagy India forma puszta írnoki hiba lehetett. Caitlin Green viszont rámutat: az öt kézirat közül három következetesen Indiát említ, míg a Júdeát tartalmazó változatok több hiányos vagy hibás szövegrészt őriznek.

India vagy Júdea az Angolszász Krónika lapjain

Green érvelésének kulcsa a szentek párosítása. A szöveg nem egyszerűen „Indiába” küldött adományról beszél, hanem kifejezetten Szent Tamásnak és Szent Bertalannak szánt adományról. A kora középkori vallási földrajz mindkét apostolt Indiához kapcsolta. A 9. századi angol egyházi kultúrában India nem homályos fantázia volt, hanem az apostoli missziók egyik távoli, de ismert végpontja.

A szerző hangsúlyozza: nem modern értelemben vett földrajzi pontosságról van szó. Alfréd udvara nem rendelkezett Dél-Ázsia részletes térképével. Ám India a keresztény műveltségben értelmezhető és jelentéssel bíró hely volt. A világ peremét, az apostoli hagyomány távoli állomását jelölte.

Létezett Szent Tamás indiai kegyhelye

A kérdés gyakorlati oldalát az indiai hagyomány erősíti. Délkelet-Indiában, a Coromandel-partvidéken évszázadok óta élt Szent Tamás sírjának kultusza. Nyugat-Európában már a 6. században ismerték ezt a hagyományt. Green szerint a kora középkori Európából nem Sigehelm és Æthelstan voltak az elsők, akik ide zarándokoltak.

Az ilyen távoli ajándékozás jól illeszkedhetett Alfréd érdeklődéséhez a „tágabb világ és annak határai” iránt. A király ismert volt intellektuális nyitottságáról és a keresztény múlt iránti elkötelezettségéről. Egy indiai kegyhely felkeresése egyszerre jelentett vallási és szimbolikus vállalkozást.

Eljuthattak oda a 9. században

A következő kérdés az út realitása. A 9. században India és Európa között működtek kereskedelmi hálózatok. Bors, drágakövek és más áruk jutottak el nyugatra. A Földközi-tengeren, Egyiptomon vagy a közel-keleti központokon, például Bagdadon át vezető útvonalak kapcsolatban álltak az indiai térséggel.

Green szerint ezek a kapcsolatok „társadalmi utakat” is létrehoztak. A kereskedők, zarándokok és egyházi személyek informális hálózatai lehetővé tehették a mozgást. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem zárható ki, hogy Sigehelm és Æthelstan valóban eljutott Szent Tamás indiai sírjához.

A két férfi azonosítása bizonytalan. A 12. századi krónikás, Malmesbury-i Vilmos az utazást a sherborne-i Sigehelm püspökhöz köti. A beszámoló szerint egzotikus kincseket hozott vissza, amelyek még évszázadokkal később is láthatók voltak.

Æthelstan kiléte homályosabb. Green felveti, hogy azonos lehet azzal a pappal és káplánnal, akit Asser Alfréd király életéről írt művében említ. Ugyanakkor óvatosságra int: az Æthelstan név gyakori volt a korban, így több jelölt is szóba jöhet.